„Mondd, az teljesen elképzelhetetlen, hogy egyszer te is írjál nekem?” – többedik levelét zárta 1946 őszén efféle, kérdésbe oltott felszólítással Molnár Márta.
Az akkor 39. évében járó, éppen megözvegyült asszony – ismertebb nevén: Sárközi Márta – alkalomról alkalomra megköszönte az Amerikában élő Molnár Ferenc írónak a kerülő utakon érkezett 80–100 dollárokat, és láthatóan nem adta fel a reményt, hogy hosszú beszámolóira a depresszióval küszködő apja legalább néhány sorral reagál.
