Robert Ficót öt évvel ezelőtt eltemettük. Elmondtuk, hogy elfáradt, kiürült, nincs mit kínálnia a választóknak. Azt hittük, a kormányzása idején történt újságíró-gyilkosság és a nyomozás által elénk tárt állami maffiásodás elegendő ahhoz, hogy egy demokratikus társadalom örökre kizárja a politikából.
Tévedtünk, mindez nem elég. Legalábbis nem Közép-Európában, ahol Orbán Viktor művészetté fejlesztette a választók meggyőzését, hogy az ellenségüket ne a korrupcióban, a jogállam szétmarásában és a szabad sajtó szisztematikus pusztításában keressék.
Orbán tulajdonképpen megmentette Ficót,
aki hónapok óta vezeti a közvélemény-kutatásokat, és pártjának nagy esélye van arra, hogy megnyerje a parlamenti választásokat. Sorosozik, migránsokkal ijesztget, gyűlöletet szít a szexuális kisebbségekkel szemben, szapulja a kritikus újságírókat. Az ukrán „békéért” harcol, miközben Vlagyimir Putyin kezéről próbálja lemosni a vért.
A programok érdemleges megvitatását a szlovák választási kampányban a háttérbe szorították a személyes konfliktusok, a bűnügyi eljárások és a Magyarországon keresztül érkező menekültek, csak annyi tűnik biztosnak, hogy az új kormánynak megszorításokat kell vállalnia.