Daniel Treisman – Szergej Gurijev: Spindiktátorok
Sorozatunk előző részeit itt olvashatja. A könyvet ide kattintva megrendelheti a kiadótól. | Ahelyett, hogy valódi ellenzéki politikusokkal foglalkoznának, a diktátorok időnként klónozzák a sajátjaikat. Szingapúrban Li Kuang-jao utódja, Go Csok Tong „kinevezett tagokkal” személyesítette meg a parlamenti ellenzéket. Go azt mondta, azok a képviselők, akiket esetleg a szavazók választottak volna, „nem olyanok voltak, akikre rábízta volna a fékek és ellensúlyok rendszerét”. Továbbá arról is beszélt, hogy nem hisz „az állandó civakodásban és hatalmi harcban”.
Más spindiktátorok a rendszer részévé tettek vagy egyszerűen feldúltak létező ellenzéki pártokat. Kazahsztánban Nazarbajev emberei 2011-ben csendben elintézték, hogy egy rezsimhez lojális képviselő vegye át a korábban kormánykritikus Ak Jol párt irányítását. Az Ak Jol előző vezetője pedig „a kormány egy kipárnázott pozíciójába” került.
A rendszer részévé tett pártoknak a putyini Oroszországban külön nevük is van: a Kommunistákat, az Igazságos Oroszországot és a nacionalista Liberáldemokrata Pártot „a rendszerhez tartozó ellenzék” gyűjtőnéven emlegetik, hogy megkülönböztessék őket attól az ellenzéktől, amely tényleg kritikus a kormány munkájával szemben, és nem csak eljátssza ezt, miközben titokban megszavazza a törvényjavaslataikat.