1 perc
2023.10.22. 10:45
Tóth Krisztina tárca- és novellatörténeteiben professzionális tömörítéssel eléri, hogy az ismerős, apró élethelyzetek irodalomsűrítménnyé alakuljanak. Ezzel találkozhatunk az Ahonnan látni az eget című új novellagyűjteményében.
Alaptőkeemeléssel és tőketartalékba helyezéssel oldották meg a problémát.
A puszta élvezeten és a társas rend fenntartásán túl a pletyka valaha a túlélés eszköze is volt, nem csoda, hogy a tudomány több ága is vizsgálja a közösségre gyakorolt pozitív hatását. De miért élvezzük annyira, ha mások háta mögött mesélhetünk velük kapcsolatos sztorikat, és igaz-e, hogy a nők többet pletykálnak?
A felnőttek világából ismerős arányszám már a fiatalabbak világában sem ismeretlen: a tinédzserek és a gyerekek 81 százaléka nem teljesíti az ajánlott fizikai aktivitási szintet. Pedig a mozgás a kognitív fejlődés szempontjából sem mellékes: közismert, hogy javítja a gondolkodással összefüggő funkciókat.
Tényleg bármit el lehet adni az embereknek azzal, hogy a múltra emlékeztetjük őket – de nem csak tárgyakat, hanem gazdaságpolitikát is. A nosztalgia gazdaságát kutatók bemutatták, hogy minél szegényebb valaki, annál szebbnek hiszi a múltat, hogy a kollektív stresszhelyzetben jobban eltűrjük a drágulást, de még azt is, hogy ötvenéves gazdasági tévhitek tudják alakítani a politikát.
A Nagy Márton-féle gazdaságpolitika felpörgése nyomán újraindul, sőt gyorsul a nyugdíjak csúszó leértékelődése a fizetésekhez, a GDP-hez és az állami összkiadásokhoz képest. Ha az átlagfizetéshez viszonyítunk, a 2028-as átlagnyugdíj annak fele sem lesz, miközben a 2010-es évek első felében még 75 százaléka volt. A 13. havi juttatás csak nyugdíjasvakítás.