Soros György élettörténete – 2. rész: A pénzügyi spekulációk királya
8 perc
2023.11.20. 17:45
A magyar származású üzletember nemcsak a világ leggazdagabb embereinek, de a legnagyobb mecénásainak is egyike. Világszerte ismert politikai filantrópiájáról, progresszív gondolkodásáról, a nyílt társadalom érdekében tett erőfeszítéseiről, kereskedői és befektetői sikereiről, a sajtószabadság és a liberális demokrácia iránti elkötelezettségéről. Hazánkban az Orbán-kormány alatt szitokszóvá vált a neve, és első számú közellenségként óriásplakátokon jelenítették meg. Ebben az ambiciózus és őszinte könyvben Peter L. W. Osnos értelmiségiek, újságírók, tudósok, cégvezetők és nonprofit szervezetek vezetőinek írásait gyűjtötte össze, hogy teljes és árnyalt képet alkothassunk Soros Györgyről. A kötetet, melyből több részletet is közlünk, a HVG Könyvek adja ki
Soros György olyan időszakban lett pénzügyi spekuláns, amikor a pénzügy és a spekuláció még épphogy csak létezett. Az 1950-es években a devizapiacok – Soros legemlékezetesebb diadalainak helyszínei – szüneteltek: a dollár árfolyamát az aranyhoz kötötték, más valutákat pedig a dollárhoz. A többi spekulációs fórum hasonló módon zárva maradt. A kamatszinteket szabályozták. A tőkekontroll visszatartotta a kereskedőket a határon átnyúló finanszírozástól.
A kötvények és származtatott ügyletek (derivatívák) piaca csak árnyéka volt korábbi önmagának. Még a legegyszerűbb vállalatirészvény-vásárlás is nehézkessé vált: a befektetőnek az üzletkötésre hajlandó felet és a kölcsönösen elfogadható árat gyakran „előzetes egyeztetés alapján” kellett megtalálnia. Mégis, mindössze fél évszázad alatt Soros olyan hatalmas spekulációs nyereséget könyvelhetett el, hogy azután milliárdokat adományozhatott jótékony célokra. Az, hogy mindez hogyan történt, sokat elárul az emberről, és a korszakról is, amelyet megtestesít.
Soros már pályafutása elejétől fejlesztette három olyan képességét, amely megkülönböztette őt versenytársaitól. Először is országhatárokon túl látott: globális szereplő volt már jóval azelőtt, hogy a „globalizáció” kifejezés megjelent volna a lexikonokban. Magyarországon töltött gyermekkora, a London School of Economics olvasztótégelye, ahol tanulmányait folytatta, tökéletes francia- és németnyelv-tudása mind arra tanították, hogy a pénzügyeket határon átívelő jelenségnek tekintse, még akkor is, amikor a határon túli tőkeáramlást hivatalosan korlátozták. Pénzügyi elemzőként töltött első éveiben úgy gazdagodott, hogy épp azokat a torzulásokat használta ki, amelyeket az említett tőkekontroll okozott. Később még nagyobb vagyonra tett szert a korlátozások megszüntetése okozta piaci nyomásnak köszönhetően.