Vigyázat: unalmas, hétköznapi történet következik! Bárhol máshol is megeshet, meg is esik.
A társasházi közgyűlésünk viharosnak ígérkezett és végül olyan is lett. A nyolc lakás közül a legnagyobb négynek belga tulajdonosa van, a kisebb négy pedig külföldieké. A fő téma nagyhirtelen volt, hogy a belgák szerint meg kellene változtatni a közös költségek felosztását, amit az alapító okirat értelmében tizenhét éven át a tulajdoni hányad alapján fizetett mindenki. Gond nélkül...
Ezentúl, mondták az ötletgazdák, jobb lenne 1/8 – 1/8 arányban fizetni – vagyis a kisebbek fizessenek többet, a nagyobbak pedig kevesebbet.
A vihar ekörül tört ki, a kisebbek – akik ezúttal sikeresen visszaverték a kezdeményezést –, hiába kérdezték, hogy vajon mi változott most, tizenhét év után? Hogy a földszinti nagy, kertes lakások tulajdonosai amikor ezeket megvették, jól tudták, hogy van lift és közös kertrész a házban, és hogy ezek után is fizetniük kell, akár használják, akár nem.
