Latinovitstól Stohlig annyian és annyiféleképpen játszották – Az ügynök halála mindig más arcát mutatta
Évfordulóját ünnepli a legendás Az ügynök halála darab. Ennek alkalmából öt emlékezetes hazai előadásra, feldolgozásra emlékezünk
Centrál Színház (2024) | Megfiatalodott
Arthur Miller drámáját Elia Kazan rendezésében 75 éve mutatták be a Broadwayn. A témát az kínálta, hogy szertefoszlott az amerikai álom. A Kanyargó időben című könyvében írja Miller, hogy a kudarcot vallott apák akkoriban „élőhalottakként tengődtek halálukig. A remény veszett ki belőlük, az élet illúziója, a hit képessége.” A darabot az 1959-es magyar ősbemutatója óta itthon több mint harmincszor vitték színre. Korról korra más értelmezést kínál.
A Centrál Színházban a címszereplő, Willy Loman (Stohl András) Alföldi Róbert rendezésében megfiatalodott. Az ügynök középkorú apa, aki évtizedekig önmagának is hazudott, lelkileg abuzálta a családját. A fiait, a soha nem volt sikereivel kérkedő, lopós Biffet (Fehér Tibor) és a nőcsábász Happyt (Szécsi Bence) is belerángatta a hazugságspirálba. Megtört tekintetű felesége, Linda (Balsai Móni) köztük a villámhárító. A zárójelenetben mintha kicserélték volna az asszonyt. Felszabadult. A dramaturg Bíró Bence fordítása pergővé, maivá teszi a szöveget.