Judy Weaver befejezte a műszakját a barátjával közösen üzemeltetett kávézójukban, és hívott egy taxit, mert ivott, és nem akart vezetni. A taxi azonban nem akart megérkezni, úgyhogy a nő tíz óra előtt nem sokkal elindult gyalog. Az úton még beugrott a lakásától egy saroknyira lévő Dairy Queenbe egy fagyiért. Egy férfival látták, állítólag egy régebbi ismerőse volt.
Weaver soha nem ért haza, ekkor, 1984. június 1-én késő este látták utoljára.
Krimi360
A cikk a hvg360 rendszeresen jelentkező krimisorozatának a része. További hasonló igaz történeteket
itt olvashat.
Éjfél után nem sokkal egy járókelő észrevette, hogy az utcában tűz gomolyog az egyik lakásból. Weaveré volt az. A szemtanú hiába dörömbölt az ajtón, úgyhogy kihívta a tűzoltókat, akik kiérkezésükkor a 42 éves, egykor városi szépségversenyt is nyert nőt találtak egy telefonzsinórral megkötözve, megverve, megfojtva. A tűzjelzőből valaki kivette az elemeket.
A Washington állambéli településen, a százezer lakosú Everettben senkinek nem volt fogalma sem arról, mi történhetett, és főleg, hogy miért. Tudomására jutott valami, és ezért ölhették meg? Weaver a gyilkosság előtti napon azzal hívta fel az egyik fiútestvérét, hogy sürgősen beszélniük kéne. De végül már nem történhetett meg a beszélgetés.
A legbiztatóbb bizonyíték egy szőnyegről begyűjtött nyálminta és egy cigarettacsikk volt.
Mindenkit lehetséges gyanúsítottként kezeltek – a nő barátját, egy mostohafiát, egy üzlettársát, egy törzsvendéget, akit a nő kidobott a bárból, és a Dairy Queenben látott férfit. De egyiküket sem tudták a gyilkossághoz kötni.