Munk Veronika: A gyógyulás esélye

A Pozsonyban, egy szlovákiai lapnál dolgozó szerzőnk a Fico-merénylet után társadalmi megosztottságról, végletes polarizációról, történelmi válaszút elé került országról, és a történések egész régiónkra gyakorolt hatásáról ír. Sokszor déja vu érzése van, mondja. Vélemény.

Közvetlen közelről lőtte le Juraj Cintula a szlovák miniszterelnököt. A lövések Robert Fico testébe fúródtak, de minden szlovák és szlovákiai magyar embert elértek, és roncsoltak. A golyók romboló hatása a határokon is átjutott, és a Magyarországon élők életét is megkeseríti. Egy nap se kellett ahhoz, hogy a merénylet a megosztásra, megosztottságra épülő politikai kampányok részévé váljon Szlovákiában és Magyarországon is.

Feszülten várja most mindenki, hogy a megbocsáthatatlan bűntény még mélyebbre rántja-e az eleve is megosztott szlovák társadalmat a gyűlöletbe, vagy a sokkból ocsúdva mégis elindíthat a magyar fejjel már elérhetetlennek tetsző pozitív változást egységesebb és békésebb szlovák társadalmi-politikai berendezkedés felé.

Az utóbbi napokban szlovák ismerőseim és barátaim viselkedésében a sokk, a félelem és a fásultság érzései mellett megjelent a felelősségérzettel átitatott tenni akarás. Mintha rémes lázálomból igyekeznének magukhoz térni, pedig még fel sem dolgozták az előző megrázkódtatást, Ján Kuciak tényfeltáró újságíró és menyasszonya, Martina Kušnírová hat évvel ezelőtti meggyilkolását, és az azt követő politikai földcsuszamlást.