A Magyar Rádió rejtegeti, az OSA Archívum ingyen közzétette: 41 évnyi műsor lenyomata
A több mint félmillió gépelt oldalnyi szöveg az Arcanum sajtóadatbázisában is megjelent.
Az elmélyülés a legbiztosabb módja annak, hogy soha ne fásuljunk el. Meg persze, annak is, hogy valamit, amit elterveztünk, valóban véghez tudjuk vinni. Két újságíró, a Stockholmban született Mikael Krogerus és a svájci Roman Tschäppeler 2021-ben jelentették meg a 41 megvalósítási modell című könyvüket, amelyben rövid szövegekkel és ötletes rajzokkal igyekeznek ötletet adni az olvasónak, hogy miként jusson el az elhatározástól, önmaga noszogatásán és az akadályok leküzdésén át terve megvalósításáig. Legyen szó gyereknevelésről, lakásfelújításról, egy üzleti terv összeállításáról vagy egy reklámkampány lefuttatásáról, egyszerű, mégis éppen az egyszerűségük miatt nagyszerű modelljeik sokféle helyzetben működőképesek lehetnek. Hírlevélsorozatunkban ezek közül a módszerek közül válogatjuk ki a szerintünk legszélesebb körben alkalmazhatókat. Tizenkettedik rész.
1. Mit tehetünk, ha elfogy az energiánk?
Ki ne ismerné a látens túlterheltség, fáradtság vagy idegesség érzését? Nem a kiégésről van szó, hanem az azt megelőző érzésről: hogy valamin változtatni kellene, hogy ne jussunk el odáig. Az Eric Berne-féle tranzakcióanalízis ezt nevezi pszichés „energiavesztésnek”.
A pszichikai szükségletet úgy kell elképzelni, mint a fizikai éhséget. A szervezetnek szénhidrát, zsír és fehérje formájában van szüksége energiára. A psziché – ismerte fel Eric Berne pszichiáter – ehhez hasonlóan energiát igényel, mégpedig elismerés, ingerek és struktúra formájában. Az alábbi modell segítségével gyorsan ellenőrizhetjük az energiakészletünket.
Fogjunk egy ceruzát, másoljuk át a modellt a jegyzetfüzetünkbe, és készítsünk egy pillanatfelvételt a 0 százaléktól (nem kielégítő) a 100 százalékig (maradéktalanul boldog) terjedő skálán:
Struktúra
Mennyire teljesül a világos keretek, megállapodások, megfelelő időbeosztás iránti igényünk? A felnőtteknek a gyerekekhez hasonlóan rituálékra és átlátható helyzetekre van szükségük ahhoz, hogy jól érezzék magukat.
Ingerek
Mennyire teljesül a szellemi táplálék, a más nézőpontok, az új ingerek iránti igényünk? Itt egyrészt az intellektuális inputról van szó, de a közösségi távolságtartás és elszigetelődés idején a „valódi” kapcsolatokról is.
Elismerés
Mennyire teljesül az elismerés és a figyelem iránti igényünk? Nemcsak a dicsérő szavak, hanem a visszajelzések, a kritika, a vita és a nézeteltérések is szükségesek számunkra – az, hogy lássanak és komolyan vegyenek bennünket.
Jelen pillanatban mennyire hiányzik a struktúra az életünkből? És az input? No, és az elismerés?
HVG Könyvek/41 megvalósítási modell
Most kössük össze a pontokat. Minél nagyobb a „vitorla”, annál erősebb a pszichés hajtóerőnk, és minél kisebb, annál kevesebb az energiánk. A módszer vizuális potenciálja akkor bontakozhat ki teljes egészében, ha hosszabb időn keresztül újra és újra elkészítjük a leltárt. Mindig ugyanabba az irányba mutat a vitorla? Előre-hátra leng? Más mintákat is felismerünk?
Az alapszabály szerint a három szükséglet figyelmen kívül hagyása energiaveszteséget jelent, a három szükséglet kielégítése pedig energianyerést. Tartsuk az érzelmi éhséget ugyan olyan fontosnak, és kezeljük ugyanúgy, mint a fizikai éhséget. Ha lemegy a cukrunk, együnk valamit, hogy feltöltsük az energiaraktárainkat. Ha azt vesszük észre, hogy mentálisan a narancssárga vagy netán a vörös sávba kerültünk, kérdezzük meg magunktól: a három érzelmi igény közül jelenleg melyiket érezzük a legerősebbnek? Hogyan tudjuk ezt (a lehető leggyorsabban) kielégíteni?
Ennél is fontosabb, hogy ne hagyjuk kiürülni energiaraktárunkat. Tanuljuk meg felismerni, hogy mi az, ami feltölti, és milyen érzés, ha lelkileg „tele” vagyunk. Führen mit Herz, Kopf und Hand: Die 3 Prinzipien für menschliche Führung und erfolgreiche Veränderungen (Szív, fej és kéz – 3 elv az emberi vezetéshez és a sikeres változtatáshoz) című könyvében Anke von Platen azt írja, hogy a mindennapi (projekt)munka során a cselekvés középpontjában általában az ügyfél igényei állnak. Vállalaton belül pedig gyakran csak a „kemény” adatokat, azaz az értékesítési számokat vagy a határidőket tartják szem előtt, és a „puha” tényezőkkel, például a három érzelmi szükséglettel ritkán foglalkoznak – esetleg akkor, ha a munkavállalók már a vörös sávba kerültek.
Von Platen azt tanácsolja, hogy erőforrásorientált módon kérdezzük meg magunkat vagy munkatársainkat, amikor jól vagyunk, amikor lelkileg „fel vagyunk töltődve”, hogy mi tesz minket boldoggá? Mi megy most jól, és miért? Melyek a hangulatunk sikertényezői?
Saját érzelmi szükségleteink ismerete – és annak felismerése, hogyan elégíthetjük ki őket – teljesítményünk és elégedettségünk egyik kulcsa.
2. Mit csinálhatunk, ha útban van a cél?
A bizonytalanság bölcsessége (The Wisdom of Unsecurity) című könyvében Alan Watts (1915–1973) így fogalmazta meg a fordítottság törvényét:
„Ha megpróbálsz a víz felszínén maradni, elsüllyedsz; de ha megpróbálsz elsüllyedni, megtart a víz.”
Néha tehát az ellenkezőjét kell tennünk annak, amiről azt hisszük, hogy meg kell tennünk egy bizonyos cél eléréséhez. Mark Manson A lesz*rom rafinált művészete – A tökéletes élet tökéletlen megközelítése (The Subtle Art of Not Giving a F*ck) című könyvében mutatott rá, hogy ez a törvény az élet minden területén érvényes. Minél fontosabb számunkra a külsőnk, annál csúnyábbnak érezzük magunkat, függetlenül attól, hogy valójában hogy nézünk ki. Minél fontosabb számunkra a pénz, annál szegényebbnek érezzük magunkat, függetlenül attól, hogy valójában mennyi pénzünk van. Minél hevesebben vágyunk egy kapcsolatra, annál magányosabbnak (és kevésbé vonzónak) tűnünk. Minél jobban vágyunk a spirituális megvilágosodásra, annál önzőbbek és felszínesebbek leszünk, miközben próbáljuk elérni.
Alapjában véve természetesen semmi rossz nincs abban, ha szem előtt tartunk valamilyen célt. Éppen ellenkezőleg, Krogerus és Tschäppeler könyvének számos fejezete pont erről szól. Mert még ha elhibázzuk is, vagy soha nem érjük el, akkor is tanulunk valamit útközben, és néha még arra is rájövünk, hogy az út volt a cél. Előfordul azonban, hogy a fordítottság törvénye érvényesül: nevezetesen akkor, amikor nem az út a cél, hanem a cél van útban.
MTI / Czeglédi Zsolt
Van úgy, hogy minden erőfeszítésünk hiábavaló, vagy ami még rosszabb, csak ront a helyzeten. Ez általában akkor fordul elő, amikor túlságosan ráfeszülünk a feladatra. Minél kétségbeesettebben keressük, annál inkább eltávolodik a cél. Mindez talán azt jelenti, hogy a cél örökre elérhetetlen marad? Nem. Talán csak azt, hogy nem most van itt az ideje, hogy megvalósítsuk. Egy könyvben, amelynek címében szerepel a „megvalósítás” szó, ez lehet, hogy paradoxnak hangzik, de néha az egyetlen dolog, amit tehetünk, az, hogy nem teszünk meg valamit. Mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a boldogságot nem lehet keresni, hanem az talál meg bennünket.
Visszatérve Alan Wattshoz, egy másik könyvében megemlít egy ősi zen aforizmát:
„[A] sáros vizet is úgy tisztíthatjuk meg legjobban, ha hagyjuk leülepedni.”
Ha tehát többszöri próbálkozás után sem érjük el a nagy célt, akkor érdemes elengedni, és valami más felé fordulni. Amikor a por leülepedett – adjunk magunknak 6 vagy akár 18 hónapot –, vegyük újra szemügyre az eredeti célt. Most már tisztábban fogjuk látni, hogy még mindig ezt akarjuk- e. És ha igen, van-e esetleg más út, amely elvezet hozzá.
Részletek Mikael Krogerus — Roman Tschäppeler 41 megvalósítási modell című könyvéből
A teljes könyv megvásárolható itt.
Nyitóképünk forrása: AFP / Sebastian Gollnow
