Saját alteregójával végez új lemezén a rap kiszőkített hercege, Eminem

„Sziasztok, srácok! Csípitek az erőszakot? Kíváncsiak vagytok arra, hogy egy kib…tt nagy szöget beleverek a körmöm alá?” „Igenigenigen”

– csilingelték az egy életre azonnal megvett fiúk és lányok. Az új fehér osztályfőnök asszociációkból szőtt hálója azóta sem ereszti az XYZ generációt.

Slim Shady 1999-ben besétált egy teljesen átlagos elemi iskola unalmas motivációs napjára. Az osztály, megannyi kis kellemetlenkedő a South Parkból, kíváncsi volt a siker receptjére. „Ne drogozzatok!” – mondta bevezetőként E mint Eminem, született Marshall Bruce Mathers III. Aktatáskás lúzerként lépett be az iskolába, ahonnan négy perc elteltével kiszőkített hajú, kertésznadrágos, kezében láncfűrészt tartó szupersztárként távozott. Idén áprilisban egy bűnügyi tudósításként álcázott híradóbejátszásban tudatták: Slim Shadyvel egyetlen lövéssel végeztek.

Eminem most megjelent, sorrendben a 12. albumának borítóján hullazsákba csomagolva, mészfehér arccal mered a gyászolóira. A The Death of Slim Shady (Coup de Grace) annak a szupersztárnak a nekrológja – benne frusztrációinak, nő- és családkomplexusának, anyja és a gyerekei előtt meggyónt bűnei hiánytalan katalógusával –, aki 220 millió hanghordozójával kitörölhetetlen a populáris kultúrából, és ha úgy tartja kedve, önkezével pusztítja el magát. A lemez zárójelbe tett címe arra utal, hogy kegyelemdöféssel segíti át önmagát a halhatatlanságba. A szavakat bámulatos zeneiséggé formáló intergalaktikus rapper a még szerkesztés alatt álló kortárs kultúra enciklopédiájában megalkotta saját síremlékét: nincs kétség, az M&M’s csokidrazsé után közvetlenül ő következik.