Csúnya pofont kapott a techszektor, de temetni nem kell
Bajban van a világ egyik legismertebb informatikai cége, amely dolgozóinak 15 százalékát kénytelen leépíteni. A riválisok jobban rá tudtak harapni a piaci trendekre, de a piac is átalakulóban van, és nem is biztos, hogy az Intel lesz a vesztese ennek.
“Egyszerűen fogalmazva, költségszerkezetünket az új működési modellünkhöz kell igazítanunk, és alapvetően meg kell változtatnunk a működésünket” – keserített el néhány napja több ezer alkalmazottat egy közléssel Pat Gelsinger, az Intel vezérigazgatója. “Bevételeink nem nőttek a várt mértékben – és még nem tudtuk teljes mértékben kihasználni az olyan erőteljes trendeket, mint a mesterséges intelligencia. A költségeink túl magasak, az árréseink túl alacsonyak”.
Mindez azt jelenti, hogy az Intel megválik 15 ezer alkalmazottjától.
Tízmilliárd dolláros költségmegtakarítást jelentett be kiábrándító negyedéves üzleti eredményeinek közlése után az Intel. Az amerikai chipgyártó vállalat óriási veszteséggel zárta az áprilistól júniusig tartó időszakot.
A vállalat az április-júniusi időszakban 1,6 milliárd dollár, azaz részvényenként 38 cent veszteséget könyvelt el. Ez az egy évvel korábbi 1,5 milliárd dolláros, részvényenként 35 centes nyereséghez képest erős csökkenés. A kimutatások szerint 1974 óta nem állt ennyire rosszul a cég.
Gelsinger nem a levegőbe beszélt: a chipgyártók piaca több fronton gyengül. Régi kockázati tényező, hogy a világon használt chipek 70-80 százalékát egy cég, a tajvani TSMC állítja elő. Jó eséllyel, amikor ezt a cikket olvassa, az eszközén akad TSMC-alkatrész.
Ennek a világpiac már megérezte a kockázatait. Ha Tajvanon rosszak az időjárási viszonyok, akkor vissza kell fogni a termelést, például azért, mert a chipek gyártásához sok víz kell. Arról nem is beszélve, hogy Kína bármikor dönthet úgy, hogy az eddigi kardcsörgetés után ténylegesen megszállja a szigetországot, amelyet amúgy a sajátjának tekint.
Erre válaszul a nyugati országok, az Egyesült Államok és az Európai Unió jelentős beruházásokról döntött, hogy ez a függőség megszűnjön, vagy legalább mérséklődjön. Ez viszont nagy falat, mert egy ilyen csúcstechnológiát és minden elvárást teljesítő gyár felépítésének költsége nagyjából 5 milliárd dollárról indul.
Az Intel maga is az amerikai kormány CHIPS programjára támaszkodna, amelynek kifejezett célja a függetlenedés az ázsiai gyártótól. Ez egyelőre nem bizonyul kifizetődőnek.
Egyelőre nem világos, milyen ellencsapásra lehet képes Irán, ugyanakkor Donald Trump táborában is többen úgy látják, hogy Amerikának nem lett volna szabad belekeverednie ebbe a háborúba.