Miért nem lehet úgy úszni a Dunában Budapestnél, ahogy Párizsban a Szajnában – és ahogy régen?

A városok jellemzően arra használják az olimpiákat és más nagy sporteseményeket, hogy megoldatlan problémák megoldását gyorsítsák fel – kérdés, hogy mit is akarnak megoldani és hogyan. Párizs egyebek közt a Szajna élhetőbbé tételén, a vízminőség javításán dolgozott az elmúlt években, nem is keveset, ám ebből nem teljesen az látszott, amit mutatni szerettek volna. Egész nyáron szakadt az eső Franciaországban, és sokáig nem lehetett tudni, hogyan és miként tartják meg a triatlont.  

Ezért olyan a Szajna, amilyen 

„Úgy hozta le minden lap, mintha valamit elrontottak volna, pedig ráköltöttek közel másfél milliárd eurót. Ebből a pénzből például csatornáztak és egy 50 ezer köbméteres víztározót építettek Párizs belvárosában, ugyanakkor fontos tudni, hogy Budapesthez hasonlóan Párizsban sincs különválasztva a csatorna- és az esővízrendszer. Ha túlfolyás van sok eső esetén, szennyvíztisztítók kapacitása nem lesz elég megtisztítani az összes szennyvizet, amelynek többletét – megfelelő higítással – vissza kell önteni a folyóba. Azt meg lehet akadályozni, hogy illegálisan beleengedjenek szennyvizet a folyóba, de azt nem lehet kiszámítani, mikor szakad az eső vagy mikor jön az árvíz”, magyarázza Kammermann Lilla urbanista, a Valyo – Város és Folyó Egyesület munkatársa, aki szerint a Szajna és Párizs együttélésének az egyik kulcskérdése, hogy a meglévő, több száz év alatt kialakult infrastruktúrát miként lehet használni, adaptálni a mai igényekhez.   

A Szajna vízminőségére a beletorkolló Marne is hatással van, azért is, mert annak mentén olyan elővárosok vannak, amelyeket nem kötöttek rá megfelelően a csatornarendszerekre. Az elmúlt időszakban az volt a cél, hogy 23 ezer épületegységet és lakóhajót csatlakoztassanak, és a vízminőség javult is, miután teljesítették az uniós előírásokat, és az ipari szennyezést is csökkentették. Mindezzel elérték, hogy most már több tucat halfajta él a folyóban, míg negyven évvel csak kettő volt.

Párizs 2016-ben, akkor még az olimpiától függetlenül kezdett neki a Vízminőségi és Fürdőterv megvalósításának, 2017-re pedig már a történeti fürdőkultúrát visszaidéző ingyenes folyami uszoda nyílt az egyik kanálison. „Párizshoz hasonlóan a szocialista városvezetések Európában nagyon rá tudnak érezni arra, hogy a lebetonozott közterületek, a zöldfelületek mellett ott vannak a kék felületek is, amelyek szintén lehetnek közterek. Jó példa erre Bécs, ahol minden kerületben van két-három strand, ahova a mai napig pár euró a belépő, tehát szegényebbek is megengedhetik maguknak. A folyó pedig azért is izgalmas, mert megújuló energiaforrásként is lehet vele számolni.” 

Mi van a vízben?  

Egy folyó vízminősége nagyon változékony, ezért fordulhatott elő, hogy akár az utolsó pillanatig sem lehetett megmondani, hogy a Szajna alkalmas-e a versenyzésre. Pedig napi háromszor is mértek, és kialakítottak egy jelzőrendszert, ami automatikusan küldi az adatokat. A mintákat így mindössze néhány óra alatt ki lehet értékelni, ami azért nagy szó, mert a hagyományos vízminőségmérő módszerekkel legalább huszonnégy órát kell várni a laboreredményre.