Erősödik a nácizmus, kitart az ukrán offenzíva, a Titanic pedig egyre csak esik szét

Vlagyimir Putyin orosz elnök diákok körében

AFP

A hét propagandája: Oroszországban (is) örülnek az AfD diadalának

A DW német hírportál helyszíni tudósítása alapján nagyjából olyan kommentárok hangzanak el a kelet-németországi Türingia és Szászország tartományokban tartott választásokról az orosz állami televízióban, mint a magyar köztévé hírműsoraiban. Az orosz elemzők ünnepelnek, és arról beszélnek, hogy a kiemelkedően jól szerepelt Alternatíva Németországnak (AfD) és a Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) „békepárti politikát” folytat.

A magyar és az orosz beszámolók között az a különbség, hogy az orosz Kreml-párti kommentátorok elismerik, ezzel a politikával a szélsőjobbos és szélsőbalos német párt egyaránt Moszkva malmára hajtja a vizet – a békét a mi feltételeink alapján képzelik el, ismételgetik a szakértők –, s az is különbség, hogy míg a magyar köztévé azt emeli ki, hogy az AfD és a BSW bevándorlásellenes, Moszkvában azt sugallják, hogy a német választás fő témája Ukrajna és Oroszország háborúja volt.

Az viszont igencsak hasonló, hogy a magyar és az orosz kommentátorok is igyekeznek úgy tenni, mintha az AfD-nek nem lenne köze a neonácikhoz. „Miért is akarnánk kapcsolatot találni az AfD és Hitler között. Manapság a nyugati propaganda nácinak és fasisztának nevez mindenkit, akit nem tud megvenni. Minket is lenáciznak, Trumpot is, ahogy minden ellenfelüket”– mondta például az összeesküvés-elméleteiről is ismert Nyikolaj Sztarikov orosz író. Vlagyimir Putyin is szalonképesnek találja az AfD-t. Nem látom a neonácizmus jeleit az AfD politikájában – nyilatkozta a DW riportja szerint például júniusban is a politikus, aki viszont soha nem felejti el lenácizni az ukrajnai vezetést.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a fronton

AFP

A hét harctéri elemzése: ez történt a kurszki ukrán betörés egy hónapja alatt

Egy hónapja tart az Oroszországhoz tartozó Kurszk megyében kezdődött ukrán betörés, s bár sok a harcokkal kapcsolatos hír, alig akad olyan elemzés, amelyből kiderül, valójában mi a helyzet a frontokon. A kevés objektív beszámolók egyikét az az amerikai Stefan Korshak készítette el, aki húsz éve tevékenykedik újságíróként az egykori Szovjetunió területén, s aki 2015–2019 között a Mariupolban szolgáló EBESZ-megfigyelő csoport tagjaként dolgozott. „Ukrajna körülbelül akkora területet foglalt el, amelyre képes lehetett, viszont az oroszok belátható időn belül képtelenek lesznek kiszorítani az ellenséget” – írta cikkében Korshak, aki szerint az ukrán hadvezetés 5-10 ezer jól kiképzett katonával és több száz harckocsival indult el az orosz területek ellen.

Az is hangsúlyozta, nem igaz az, hogy a mostani volt az első olyan alkalom a második világháború vége óta, amikor a Kremlnek saját országa területét kellett megvédeni. Igaz ugyan, hogy Nyugat felől az utolsó betörés 1941-ben volt, ám 1969-ben a Szovjetunió területén harcolt a Vörös Hadsereg és egy szibériai szigetet elfoglalni akaró kínai haderő. Korshak megerősítette, hogy az ukránok egy 45 kilométer széles, 25 kilométer mély „zsebet” foglaltak el, s eleinte gyors volt az előretörés, mert a támadók csak gyenge ellenállásba ütköztek. Az ukrán támadást úgy kell elképzelni, hogy gyorsan mozgó egységek páncélosokkal haladnak előre és igyekeznek elkerülni az orosz védelmet. Az ukránok többször be is jutnak az orosz védelem mögé, ennek következtében meglehetősen zavaros a kurszki helyzet.

Az elemzés szerint az orosz tüzérség Kurszk környékén nagyjából annyira erős, mint az ukrán, ám ahhoz, hogy kiszorítsák a támadókat, ennél jóval nagyobb erőre lenne szükség. A Korshak által idézett orosz elemzők szerint a betörés célja, hogy az ukránok képesek legyenek minél tovább a térségben maradni, mert ezzel aláássák a Putyin-rezsim belföldi hitelességét.

Az sem kizárt, hogy Ukrajna még az év vége előtt hasonló akciót indít

a Krím félsziget, vagy Dnyepropetrovszk térségében.

A Titanic 3800 méteres mélységben

NOAA/IFE/URI

A hét roncsa: így semmisül meg a Titanic

Meglepően gazdag élővilág települt meg a 112 évvel ezelőtt elsüllyedt Titanic maradványain, s ezért nagyon valószínű, hogy az évszázad végére már teljesen az enyészeté lesznek a Titanic filmben főszerepet játszó helyszínek, például a hajó tatján lévő korlát, ahol először találkozott Rose és Jack. A kettévált – egymástól hatszáz méterre lévő – két roncsdarabon az évtizedek során messziről odasodort, vas- és rozsdaevő baktériumok telepedtek meg, és vannak olyan mikroorganizmusok is, amelyek a Föld mágneses terének megfelelő irányba állítják be a fémtörmeléket.

Ugyancsak eszik a roncsot a melléktermékként savat kibocsátó baktériumok, s a hajótesten találtak olyan mikroorganizmusokat is, amelyek korábban ismeretlenek voltak a tudósok számára. Egyikük a Halomonas titanicae, amely a hajóról kapta a nevét. Közben a hajóra 40 Megapascalos nyomás nehezedik – ez 390-szerese a szárazföldön mértnek – ami most már nem vált ki további roncsolást, viszont komoly károkat okozott, amikor még süllyedőben volt a hatalmas fémtömeg. A kabinokban és egyéb helyeken maradtak még levegőbuborékok, és ahogy haladt lefelé a jéghegynek ütközött hajó, a növekvő nyomás összeroppantotta a levegővel teli „zárványokat”.

A roncs állapota amiatt is viszonylag gyorsan romlik, hogy egy rész belesüllyedt a tengerfenéken lévő üledékben a talajból kiálló nagyobb rész pedig csavarodva dől egy irányba. Ugyancsak rontanak a helyzeten a tengeralatti áramlások, amelyek ugyan nem olyan erősek, mint a felszíniek, ám arra alkalmasak, hogy szép lassan a roncshoz tereljék a homokot, amely végül még azelőtt beborítja majd a Titanicot, hogy az teljesen szétesne.

Intelligens robot a konyhában

Black Edge Productions

A hét mesterséges intelligenciája: robotok a konyhában

Az élelemkészítés automatizálása egészen más, mint más területek robotizálása. Az élelem ugyanis az élet alapja – a lélek és a test táplálása – ezért az, hogy miképpen készülnek az ételek, és miképpen fogyasztják el azt az emberek, gyökeres változásokat válthatnak ki a társadalmakban – írja a The Conversation magazin szakértője. Igaza is van, s hangsúlyozza, hogy a robotok már részben megszállták a konyhákat: hamburgereket forgatnak, kenyeret és pizzát sütnek, de akadnak olyan robotok is, amelyek ételeket szolgálnak fel. Mivel a gépemberek még igencsak drágák, elsősorban nagyobb konyhákon, illetve éttermekben vetik be őket, de ahogy mennek lefelé az árak – és mennek –, úgy hamarosan megjelenhetnek a háztartásokban is.

A konyha robotizálása nem csak a fizikai munka átruházását jelenti, a mesterséges intelligenciával felvértezett robot recepteket is sugallhat: akár olyat, amelynek összetevői molekuláris szinten is harmonizálnak egymással, vagy olyat, amely azokból az alapanyagokból indul ki, ami éppen a spájzban és a hűtőszekrényben van. Arra is tökéletesen alkalmas lesz, hogy olyan diétákat és menüt állítson össze, amely figyelembe veszi a családtagok esetleges allergiáit, illetve ételérzékenységeit.

A szerző egyébként példát is mutat arra, hogy egy-egy technikai újdonság, a mikrohullámú sütő – amely jóval kevesebbet jelentett, mint a konyha esetleges automatizálása – is komoly szokásváltozást hozott. Nem csak azzal, hogy sokan aggódnak a készételekben található egészségtelen anyagok miatt, hanem azzal is, hogy az étkezés sokszor az egyéni „életben maradást” szolgálta, míg korábban az ételek elkészítése és fogyasztása közösségi tevékenység volt.

Így nézhet ki a jövőben egy bánya a Holdon

AFP

A hét tudományos híre: GPS a Holdon

Új frontokat keresnek a Földet már az utolsó négyzetkilométerig lefedő helymeghatározási megoldásait szállító vállalatok. Az új célpont a Hold, az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA és európai partnerei azt tervezik, hogy már az évtized végére elérhető lesz az égi kísérőnkön is a GPS, ami jelentősen megkönnyíti majd az égitestre érkező űrmissziók munkáját.

A kínaiak sem pihennek, ők a közelmúltban mutatták be azon tervüket, amely szerint egy 21 műholdból álló helymeghatározási rendszert telepítenének a Hold köré. „A GPS a földi gazdaság egyik alapkövévé vált, a mezőgazdaság, a pénzügy és a bányászat sem működne ezen rendszerek nélkül. A holdi GPS segítené a leszállást, a nyersanyagok kitermelését, illetve az útvonalak kijelölését” – vélekedett Cheryl Gramling, a NASA egyik fejlesztője.

A Holdon működő GPS-rendszerek először a leginkább ígéretesnek tűnő déli sark környékét fednék le, de hosszabb távon pedig az egész égitestet behálóznák. A megvalósítás során komoly problémákat is meg kell oldani. Például azt, hogy hogyan mérjék az időt a Holdon, hiszen ott két hétig tartanak a nappalok és az éjszakák is. Közben azt is figyelembe kell venni, hogy a Holdon kicsit gyorsabban múlik az idő, mint a Földön, az általános relativitáselmélet szerint ugyanis a nagyobb tömeg lelassítja az idő múlását. A különbség persze nem nagy, naponta 56 mikroszekundum, de 50 év alatt ebből is összeadódik egy másodpercnyi különbség.