Mit üzen az első, amerikai elnökségre pályázó nő a XIX. századból és Darth Vader hangja a Galaktikus Birodalomból?
12 perc
2024.09.13. 13:00
2024.09.13. 13:27
A szerda hajnali tévévitában jól szereplő Kamala Harris első nőként lehet amerikai elnök, de nem ő az első próbálkozó: egy XIX. századi elődje, Victoria Woodhull akkor indult, amikor a nőknek még szavazati joga sem volt az Egyesült Államokban. Ezt az akadályt 1920-ban eltüntették, Németországban viszont éppen újakat állítanak az illegális bevándorlók elé. A határellenőrzés bevezetése azt a schengeni rendszert fenyegeti, amely az első világháború előtti időszak után újra megteremtette a szabad mozgás lehetőségét a kontinensen.
A hét elsője: amerikai elnökségre pályázó nő
A demokrata Kamala Harris meggyőző teljesítményt nyújtott a magyar idő szerint hajnalban tartott tévés elnökjelölti vitáján, és ezzel erősítette az esélyét, hogy ő lehet az első nő az USA élén. Ez 2016-ban a szintén demokrata Hillary Clintonnak nem sikerült. Nem Bill Clinton felesége – aki külügyminiszter és szenátor is volt – az első, aki nőként próbálkozott az elnöki poszt megszerzésével, a történészek szerint ezt az 1872-es választáson Victoria Woodhull tette meg. 1838-ban Ohio államban, Victoria Claflinként született, az anyja írástudatlan volt, az apja pedig közismert szélhámos, a lány tíz közül a hetedik gyerekük volt.
Victoria mindössze három évet járt iskolába, azt is hézagosan, a kamu gyógyszerekkel házaló szüleinek segített és tenyérjóslással foglalkozott, s 15 évesen hozzáadták a nála 11 évvel idősebb Canning Woodhull nevű orvoshoz. A férje ivászatát és hűtlenségét megunva az amúgy tanárai szerint kiemelkedő intellektusú Victoria 1865-ben elvált, és a szabad szerelem hirdetője lett. Persze a XIX. század közepén még nem az 1968-as értelemben, hanem arra sürgetve a nőket, hogy a példáját követve lépjenek ki a megromlott házasságukból, s kezdjenek új életet, akár új partnerrel is. Az útja egyenesen vezetett a szüfrazsett mozgalomhoz, amely a nők egyenjogúságát szerette volna megteremteni.
A húgával együtt médiumoknak adták ki magukat, és Cornelius Vanderbilt vasútmágnás megkedvelte őket, befektetési tanácsokat adott nekik, amiknek köszönhetően Woodhullék 700 ezer dolláros (mai árfolyamon 15 millió dolláros) vagyont halmoztak föl, s abból brókercéget alapítottak, első nőkként a Wall Street férfiak uralta világában. Újságot indítottak, abban ők jelentették meg a tengerentúlon Marx Kommunista kiáltványának első angol nyelvű fordítását. Victoria megismerkedett a szüfrazsett mozgalom vezetőjével, Susan B. Anthonyval, s 1871-ben együtt szólaltak fel a képviselőház illetékes bizottságában, amellett érvelve, hogy a nőknek törvényben meg kellene adni a szavazati jogot, mert az az alkotmány 14. és 15. kiegészítéséből következően járna nekik. Az érvelésüket elutasították, s a nők csak az 1920-ban életbe lépett 19. alkotmánykiegészítéssel kapták meg ezt a jogot.
Woodhull azonban nem állt le, 1872-ben a többedmagával alapított Egyenlő Jogok Pártja jelöltje lett az elnökválasztáson. Ezt még a szüfrazsettek sem vették komolyan, mert gyanakodva figyelték a kommunista eszméi miatt. Miután az újságjában egy közismert tiszteletes hűtlenségéről cikkezett, obszcenitás miatt vádat emeltek ellene, letartóztatták, és az elnökválasztás napján is börtönben ült. Az esélyeit persze nemcsak ez csökkentette zéróra, hanem az is, hogy a nők nem szavazhattak volna rá. Az alkotmány ugyanakkor az elnöki posztról nem zárta ki a nőket, ám az indulása mégis inkább csak jelképesnek tekinthető volt, hiszen az 1873-as beiktatásra nem töltötte volna be a poszthoz előírt 35 éves életkort.
A hét zónája: Schengen
Kényelmetlen kérdéseket vet fel Nancy Faeser német belügyminiszter hétfői bejelentése, miszerint bevezetik a határellenőrzést az ország valamennyi szárazföldi határán. Az Ausztriából érkezőket már a menekülthullám 2015-ös tetőzése óta vizsgálják, a cseh, lengyel és svájci határt tavaly óta ellenőrzik, és mostantól a franciát, a luxemburgit, a belgát, a hollandot és a dánt is fogják. A kiváltó ok a solingeni iszlamista késes merénylő és a szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) párt sikere két keleti tartományban, Türingiában és Szászországban, amit rövidesen a harmadik követhet Brandenburgban.
Németország gazdasági, politikai és földrajzi központi pozíciója miatt az egyelőre hat hónapra hozott döntés súlyos veszélyt jelent az EU-n belüli szabad mozgásra, az úgynevezett schengeni megállapodásra, ami az unió egyik legfontosabb, s az állampolgárai számára a legközvetlenebb vívmánya. A 27 EU-tagból 25 tartozik az útlevél-ellenőrzés nélküli schengeni zónába – Bulgária és Románia egyelőre csak a légi és a tengeri közlekedésben –, Ciprus és Írország nincs benne, csatlakozott hozzá viszont Svájc, Liechtenstein, Izland és Norvégia. Négy mikroállam, Andorra, Monaco, San Marino és a Vatikán pedig de facto tagja.
Az első világháború előtt Európa átjárható volt, de jellemzően csak a közép- és felsőosztály utazott, igazi idegenforgalomról nem lehet beszélni. A bizalom egy része az első világégéssel elpárolgott, és a két világháború között megjelentek az első határellenőrzések, előfordult vízumkötelezettség. Az 1945 után két blokkra szakadt kontinensen a Nyugat és a Kelet között szigorú volt a határellenőrzés, de a Nyugaton belül sem volt olyan szabad a mozgás, mint előtte.
Dánia, Finnország, Norvégia és Svédország 1952-ben törölte el az útlevél-kötelezettséget egymással szemben, két évvel később pedig szabaddá tette a mozgást és a munkavállalást, a rendszerhez 1966-ban a Feröer-szigetek és Izland is csatlakozott. A Benelux országok, Belgium, Hollandia és Luxemburg 1960-ban szüntette meg az egymás állampolgáraira vonatkozó határellenőrzést.
Az EU elődje, az Európai Közösség ezeket a példákat tekintette követendőnek – az emberek szabad mozgásának megteremtése már az alapító Római szerződésben is szerepelt –, és 1985. június 14-én az akkori tíz tagállam közül öt (a Benelux trió, valamint Franciaország és az NSZK) a luxemburgi Schengen közelében, a Mosel folyón horgonyzó Princess Marie-Astrid hajón aláírta a határellenőrzés fokozatos megszüntetéséről szóló megállapodást. Olaszország, Dánia, Írország, Nagy-Britannia és Görögország nem csatlakozott. A továbblépést az 1990-es Schengeni egyezmény jelentette, ami már reagált az Európában lezajlott változásokra is, formálisan létrehozta a schengeni zónát, és megalapozta a közös vízumpolitikát.
A szabályokat az 1997-es amszterdami szerződés iktatta be az EU jogrendszerébe, s az akkori EU-tagok közül Írország és Nagy-Britannia kivételével mindenki csatlakozott a schengeni övezethez. Az új EU-tagoknak ehhez különböző feltételeknek kellett megfelelni, a többi kelet- és közép-európai társával együtt Magyarország 2007-ben lett a zóna része. A határellenőrzés ideiglenesen visszaállítható, ilyen előfordult a bevándorlási válság, a koronavírus-járvány vagy éppen az idei németországi labdarúgó-Európa-bajnokság idején is.
A hét névváltoztatása: Campbell Soup
Az átlagos amerikai háziasszony számára ismeretlen az a magyar konyhában hétköznapi módszer, hogy a megfelelő hozzávalók segítségével, fűszerekkel, vízből kiindulva különböző leveseket főzzön. Helyette por segítségével vagy konzervből származik ez az ételfajta, s az utóbbi módszer elsősorban a Campbell Soup nevéhez fűződik. A márka kedden jelentette be, hogy kiveszi a nevéből a “Soup” szót, és egyszerűen Campbellként folytatja. Ez annak tulajdonítható, hogy az utóbbi időben bővítette az élelmiszer-palettáját, elsősorban rágcsálnivalókkal, és egy éve 2,7 milliárd dollárt adott a Sovos Brandsért, amivel olasz szószok és fagyasztott ételek, valamint joghurtok kerültek a birtokába.
A vállalat ősét 1869-ben alapította New Jersey államban a gyümölcskereskedelemmel foglalkozó Joseph A. Campbell, valamint a jégtömböket alkalmazó hűtőládákat készítő Abraham Anderson. Különböző zöldség-, gyümölcs- és ételkonzerveket kezdtek gyártani, s amikor hét évvel később Anderson kiszállt, a cég neve Joseph A. Campbell Preserve Company lett. A nagy változást az élelmiszervegyész John T. Dorrance, a vezérigazgató unokaöccse hozta, aki rájött, hogyan lehet a felére sűríteni a levest, hogy az ne veszítse el az élvezeti értékét, amit akkor is megőriz, ha a konzervet felbontják és vízzel a megszokott mértékre hígítják.
Az egyre változatosabb fő termékéről, a konzervlevesről a cég 1922-ben vette fel a Campbell Soup nevet. Dorrance előbb a vezérigazgatói posztot vette át, majd kivásárolta a Campbell-családot. Az 1950-es években a Campbell Soup a világ egyik legnagyobb élelmiszeripari vállalatává nőtte ki magát. Ugyan továbbra is a levesek jelentették a termékportfóliója legnagyobb részét, már kínált szeletelt kenyeret, süteményt, szószokat, gyümölcslevet is, és 1967-ben megvette a Godiva belga csokoládémárkát, amit csak 2008-ban adott el 850 millió dollárért a török Yildiz Holdingnak.
A leveskonzerv vakítóan piros és fehér színösszeállítását 1898-ban a Cornell-Penn Egyetem amerikaifutball-csapatának akkor bemutatkozott meze ihlette. A Campbell Soup a története során bőkezűen költött marketingre, de a popkultúra örök részévé egy megfizethetetlen szereplése tette, mikor Andy Warhol 1961 novembere és 1962 júniusa között 32 piros-fehér konzervet festett meg pop-art stílusban. A mű a manhattani Modern Művészetek Múzeumának féltett kincsei közé tartozik.
A hét hangja: Darth Vader és Mufasa
Földművesek zaklatott gyerekkorú fiaként született James Earl Jones, akit rasszista és bigott nagyanyja nyomorban nevelt. Az elszenvedett traumáktól nyolcéves korában rettenetesen dadogni kezdett, majd inkább megnémult, és az iskolában írott üzenetekkel kommunikált, nehogy meg kelljen szólalnia. Mikor hétfőn, 93 éves korában meghalt, mégis jellegzetes, öblösen mély hangjára emlékeztek a legtöbben, na meg a színpadot, a filmvásznat és a tévéképernyőt betöltő, hatalmas alakjára. A basszusa három szerepben tette legendássá: a CNN hírtévé szlogenjében („This is CNN”), Darth Vaderként és az Oroszlánkirályból ismert Mufasa hangján.
A Star Wars univerzumába – ami megalapozta a hírnevét –, véletlenül került be. Darth Vader fekete ruhájában David Prowse játszott, akinek azonban a rendező-ötletgazda George Lucas szerint nem volt elég ijesztő, sötét a hangja, ráadásul nem tudta teljesen levetkőzni a skót akcentusát. Ekkor bukkant rá az addig színpadról és tévés szerepekből ismert – bár Stanley Kubrick 1964-es Dr. Strangelove című filmjében felbukkant – Jonesra, aki a hatás kedvéért monoton hangon beszélt. (A magyar hangját a különböző részekben és azok eltérő szinkronváltozataiban Nagy Attila, Kristóf Tibor, Kránitz Lajos, Hollósi Frigyes és Vass Gábor is adta.)
Az eredeti trilógia Egy új remény című első részéről senki nem gondolta, hogy siker lesz, a Sith nagyúr szövegét Jones 2,5 óra alatt felmondta, és a munkáért kapott hétezer dollárt kifejezetten jó gázsinak tartotta (az 1977-es film eddig 775 millió dolláros bevételt hozott világszerte).
Jones nevét fel sem tüntették a stáblistán, azon csak az 1997-es különleges kiadás alkalmából szerepelt először. 2022 óta viszont a nevét viseli a Broadway-n a több mint százéves színház, amely korábban Cort Theater volt. A Star Wars univerzumban a legismertebb mondatát a második részben (A birodalom visszavág) mondja, amikor a lézerkardos párbajuk során közli Luke Skywalkerrel, hogy ő az apja. Az utóbbit játszó Mark Hamill a közösségi médiában stílszerűen búcsúzott tőle, azt írta: RIP dad, azaz Nyugodj békében, apa.
A hét turisztikai célpontjai: legendák helyei
Az emberiség a története során mitológiát és legendákat épített, benne hősökkel és különleges helyekkel. Az utóbbiak legtöbbje a képzelet szülöttje, ám történészek és archeológusok – a turisták és a helyiek nagyobb örömére – többet azonosítottak is a valóságban. A görög Homérosz és a római Vergilius által megénekelt Trója a mai Törökország területén, az anatóliai Hisszarlikban található, a török neve Truva. A helyszínen másfél évszázada folynak ásatások, és az előkerült bizonyítékok szerint már négyezer éve lakták, és a késői bronzkorból – amikor Homérosz szerint a trójai háború zajlott – fegyverkezésre utaló nyomokra leltek.
A legendákban a kerekasztal köré gyűjtött lovagjairól ismert Artúr briton király az V. és a VI. század fordulóján élhetett, és a kastélyának romjai a kutatók szerint az angliai Cornwall partjainál lévő, XIII. századi Tintagel Castle – ami a neve ellenére inkább erődítmény – rejtőzhetnek. A viking sagák szerint Vörös Erik második fia, Leif Eriksson nyugatra hajózva 1000 körül elérte az amerikai szárazföldet, ott Vinland néven telepet alapított, és kapcsolatba került az őslakosokkal is. A legendák homályából a helyet az 1950-es és 1960-as években a kutatások a mai Kanada új-Fundland tartományába tették, a L’Anse aux Meadows néven ismert környékre. A régészek szerint az európai eredetű tárgyak azt mutatják, hogy a vikingek, ha nem is folyamatosan, hanem Izlandról a kontinensre vissza-visszatérve két évtizedet is eltölthettek Vinlandban.