Nagy Ádám nevelés- és ifjúságkutató: A tábortörvény hiányában a gyerekek egészségével játszunk

Lezárult a nyári évad, és az idei év gyerek- illetve ifjúsági táborairól az örsi krónikákba elrettentő történetek kerültek be. Kísérőtanár által felrúgott gyerekről, abuzált fiatalokról szóltak a hírek. A jogsértő és bántalmazó rendezvényeken kívül ezrével voltak jól sikerült, akár életre szóló szép emléket, jellemfejlődést, csoportkohéziót erősítő táborok, azonban az elmúlt nyár, de írhatnánk akár évtizedet is (2014-ben ugyancsak szexuális erőszaktól volt hangos a nyári táborok kapcsán a szakmai- és közvélemény) megmutatta: táboroztatáshoz speciális szaktudás kell. Hiába gondolja egy karateedző, egy idősebb hallgató, de akár egy pedagógus, hogy ha ért a sporthoz, tud angolul, vagy el tudja magyarázni a Pitagorasz-tételt, akkor ő a sport-, a nyelvi, vagy az iskolai táborok avatott szervezője-működtetője. Ez így, önmagában nem elég.

A táborok ugyanis speciális szocializációs és a szó legnemesebb értelmében vett – nem iskolai – tanulási terek. Táborozókként szuperhősökké, görög istenekké, jedikké vagy repülőpilótákká válhatunk, megkezdhetjük a beilleszkedést az iskolai vagy egyetemi közegbe, megünnepelhetjük a lezárt évet vagy épp csak a szünetet. Ugyanakkor

a komfortzónából való kilépés, az intenzív együttlét, az idegen környezet, a bizony kiszolgáltatott helyzet (pl.: alvás, tisztálkodás) előhozhatja belőlünk a legrosszabbat is.

A kerékpáros, lovas, úszó vagy evezőstáborok emelt kockázatú környezetben zajlanak, ahol még akkor is lehet probléma, ha a legfelkészültebb táboroztatókra bízzuk magunkat.