Iványi Gábor: Szeretném leharapni a nyelvemet, hogy akkor miket gondoltam és mondtam Orbánról

A HVG Címlapsztori központi témája ezúttal az egyházak válsága és az a kihívás volt, amellyel a klérus szembesül, amikor a politika beavatkozik a működésébe.

Az egyik beszélgetésben Iványi Gábor lelkész és Dobszay János, a HVG vezető szerkesztője elemezték, hogyan lehet védeni a hívek érdekeit a politikai nyomás alatt álló egyházi struktúrákban.

Iványi Gábor egyháza, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség és intézményei élet-halál harcukat vívják a hatalommal, a vele folytatott beszélgetésben értelemszerűen erről is sok szó esett:

• Meghatottan és kínosan éli meg, hogy miközben támadják, szinte rajongó szeretet veszi körül.
• Kicsapták a középiskolából, majd a lelkészképzőből és a Metodista Egyházból is, a rendszerváltás előtt börtönben is ült a nézetei miatt – erre azt mondja, nem keresi a bajt, de nem fut el, ha meg kell védeni másokat.
• „Idegesítő, szelíd iróniája” sem tetszik a hatalomnak, szokták is figyelmeztetni, hogy ne tegyen ilyen megjegyzéseket. „De hát akkor olyan unalmas lenne az élet” – mondja.
• „Mit is mondjak, virágot nem viszek” – mondja arról, hogy hol tart a több mint 30 évvel ezelőtt megismert Orbán Viktor gyászolásában.
• Sok érve van arra, miért fontos egy egyháznak, hogy iskolákat is működtessen, a szociális területen is jelen legyen.
• Elvett iskoláik miatt a legrosszabb helyzetbe a legszegényebb leszakadt borsodi falvak kerültek, mert a tanítás mellett napi háromszori étkezést is biztosítottak, és erre az önkormányzatoknak nincs pénzük.
• Elsősorban a céltalan gonoszság miatt haragszik azokra, akik a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget ilyen helyzetbe hozták, vagy nem segítenek a bajok enyhítésében.