Miért és miért ne ünnepeljük a karácsonyt, s hogyan rabolták el az ünnepet a nácik és a kommunisták
9 perc
2025.01.04. 18:08
A karácsony politika is, nem véletlen, hogy a diktatúrák mindenhol el akarják téríteni az ünnepet annak valós tartalmától. És nem csak a diktatúrák politikusai, hanem a kereszténységgel versenyző vallások, például iszlám hittudósai is, akik ismét be akarják bizonyítani, a karácsonyt még a keresztényeknek sem kellene megünnepelniük. De a jelek szerint a decemberi ünnep legyőzhetetlen, a több évszázados hagyományok úgy újulnak meg, hogy a változások ellenére mégis őrzik az eredeti tartalmat.
Nyugaton már vége a karácsonynak, az ortodox keresztényeknél viszont még jó néhány nap van az ünnepig. Több mint tíz évet éltem ortodox keresztény országokban, bizton állíthatom, hogy ezekben az államokban egy kicsit más az ünnep, mint a nyugati keresztény világban. Más helyeken viszont egészen mások a karácsony külsőségei, de a lényeg nagyjából egyforma: az ünnep leginkább a szeretetről és a családról szól. Sajnos nem mindenhol, Oroszországban kivilágítják a városokat, Ukrajnában viszont az a cél, hogy az emberek túléljék az ünnep napjaiban sem szűnő légitámadásokat.
Karácsony a világban – így ünnepelnek ők
Szingapúrban ugyan csupán a lakosság ötöde keresztény, a városállam polgárai ettől függetlenül megünneplik a karácsonyt. Az ázsiai miniállamban még egy karácsonyi tematikájú vidámpark is van, s még a nem keresztények is állítanak karácsonyfát. Igaz, a dekoráció más, mint Európában, az ágakra cukorkákat, szalagokat és medvefigurákat aggatnak. Az ünnepi menü majdnem nélkülözhetetlen része a pulykasült, a fűszerezés azonban ázsiai: gyömbérrel és chilivel bolondítják meg a húst – írja a több mint kilencven ország karácsonyi szokásait egy csokorba gyűjtő honlap, a whychristmas.com. Az oldal hitelessége – legalábbis közvetetten – megerősíthető, a Magyarországgal foglalkozó rész ugyanis pontosan írja le a hazai szokásokat.
A whychristmas.com egyik aloldalán megtalálhatóak a „Boldog karácsonyt” kifejezés más nyelvű változatai, így külföldi barátainkat, netán rokonainkat saját anyanyelvükön is köszönthetjük. „Seku Kulu” – ez például az Ugandában beszélt luganda nyelven jelenti azt, hogy „Boldog karácsonyt”. A gyűjtés annyira teljes, hogy a Star Trek sci-fi filmsorozatban szereplő klingonok nyelvén is megtudhatjuk, hogyan köszöntsük a harcias nép fiait és lányait. „toDwI’ma’ qoS yItIvqu’” – hangzik a bűvös kifejezés.
Amikor a karácsony dátuma is politikai állásfoglalás
Egészen másképp ünneplik az utóbbi években a karácsonyt Oroszországban és a Putyin-rezsim által megtámadott Ukrajnában: a feldíszített orosz városokban népünnepélyeket tartanak, Ukrajnában viszont leginkább a becsapódó rakéták és drónok robbanása világítja meg az utcákat. Ha béke lenne, nagyobb figyelem kísérné azt, hogy Kijev – hogy mutassa, mindenben eltávolodik Moszkvától – december 24-ére tette át a karácsonyt, míg az oroszok maradnak a Julianus-naptárnál, amely szerint a szenteste a nyugati Gergely-kalendárium szerinti január 7-re esik. A váltás egyértelműen politikai alapon született és megosztja a társadalmat.
Könnyű lenne azt mondani, hogy akik december 24-én ünnepelnek, azok az igazi ukránok, míg akik maradnak január 7-énél, azok Moszkva-pártiak, csak az a baj, hogy ez így nem igaz. Már csak azért sem, mert a dátumváltással párhuzamosan erősödőben van a független ukrán ortodox egyház, amely elszakadt a moszkvai pátriárka vezette ukrán ortodox egyháztól, ám ezt a váltást a vallásos polgárok jelentős része nehezen viseli: ők kitartanának a megszokott papok és templomok mellett. A mind látványosabbá váló váltást az is nehezíti, hogy a hagyományok, szokások és ételek nagyon hasonlítanak, hiszen a két nép évszázadokon át egy államban – az Orosz birodalomban, majd a Szovjetunióban – egymás mellett élt, s milliós azok száma, akiknek egyaránt vannak orosz és ukrán rokonai.
Szomorú karácsonyok – így lopták el az ünnepet a diktatúrák
Az ideológiákon alapuló diktatúrák – például a kommunista és a fasiszta rezsimek, nem tudnak mit kezdeni a karácsonnyal: a vezetők tudják, hogy az ünnep mélyen beépült a társadalmakba, viszont zavarja őket, hogy a keresztény ünnep másról szól, mint a hivatalos állami ideológia: a kommunistáknál a vallás- és egyházellenesség a fasisztáknál a nacionalizmus és rasszizmus számít kötelező elemnek. A totalitárius rezsimek ezért megpróbálták és manapság is megpróbálják eltéríteni az ünnep lényegét: a Szovjetunióban és a szocialista tábor többi országában a vallás nélküli szeretet és ajándékozás volt a középpontban, a náciknál pedig a germán mitológia és az asszonyok védőszárnya alatt lévő tökéletes családok megtartó erejét és fontosságát hangsúlyozta a propaganda.
Az antiszemitizmust központi témává emelő hitleri Németországban különösen figyelni kellett, hiszen Jézus történetében igencsak sok a zsidó, s ezért volt szükség a kereszténység előtti pogány rituálék újra felfedezésére és a keresztény hagyományok átértelmezésére. Így történt meg az, hogy a gyertyagyújtás a fény visszatérését, a nappalok hosszabbodását jelképezte, a karácsonyi katalógusokban pedig úgy hirdették magukat a boltok, hogy azokat már a zsidóktól átvették az árja tulajdonosok. Új dalok is születtek, például a manapság is sokak által kedvelt Hohe Nacht der Klaren Sterne (A tiszta csillagok fennkölt éjszakája), amelyek úgy igyekeztek megőrizni a karácsonyi hangulatot, hogy közben a szövegből kivették az összes, vallásra emlékeztető elemet.
A történészek véleménye a mai napig megoszlik arról, hogy a zárt ajtók mögött a németek mekkora hányada hódolt be a náci propagandának és hányan voltak azok, akik nem feledték el, miről szól az ünnep. Ugyancsak nem tudni, a szovjet polgárok közül kik tartottak ki a karácsony vallásos értelmezése mellett, de az most is látszik, hogy a szovjet kultúra hatással van a mostani ünneplésre is: Oroszországban az ajándékozás napja leginkább január elseje, s a télapó – Gyed Moroz – két ruhában mutatkozik, csak úgy, mint a segítő angyalkák.
A karácsony és a muszlimok – miért nem kell(ene) senkinek megünnepelnie a karácsonyt
A diktatúrák többségéhez hasonlóan a muszlim vallás is ideológiához kötött, így nem véletlen, hogy az iszlám is igyekszik mérsékelni a karácsony hatását. A hittudósok ezt közvetve igyekeznek elérni, és racionális vagy annak tűnő érveket hoznak fel az ünnep mellett, amit szerintük a keresztényeknek is el kellene felejteniük. A jelek szerint nem sok sikerrel, hiszen a muszlim világban is milliók emlékeznek meg különböző formában és mélységben a karácsonyról.
A muszlim hittudósok általában hat érvet hoznak fel a karácsony ellen. Az egyik legfontosabb az, amely szerint a szent könyv, a Korán is megállapítja, hogy Jézus, Mária fia csak az egyetlen isten, Allah hírnöke volt. Egy másik érv szerint a karácsony nem egyéb, mint a korábbi, hasonló időben tartott pogány ünnepek túlélő változata, s a karácsonyt, mint Jézus születésnapját csak időszámtásunk szerint 800 után kezdték el széles körben megünnepelni. A hittudósok arra is emlékeztetik a hívőket, hogy a muszlimok nem ünneplik meg a proféták születésnapját és így arra sincs szükség, hogy megemlékezzenek Jézus születéséről. „A Biblia és a Korán azt is egyértelművé teszi, hogy Jézus nem karácsonykor és nem télen született” – hangsúlyozzák a muszlimok, akik szerint kizárt, hogy Betlehemben, ahol december végén 4-6 Celsius-fokos a hőmérséklet, Mária egy a ház mellett lévő jászolban helyezte volna el gyermekét. (Érdekes egyébként, hogy a muszlim hittudósok racionális érvekkel próbálkoznak, miközben a vallásokban, így a muszlim hitben sem kevés az irracionális elem.) A muszlimok szerint azért sem kellene megünnepelni a karácsonyt, mert a keresztények sem értenek egyet abban., hogy Jézus biztosan december 25-én született. „Mohamed proféta egyértelműen kijelentette, a muszlimoknak nem szabad utánozniuk a keresztényeket, illetve a zsidókat. Aki így tesz, az nem közülünk való” – szól az utolsó érv.
Karácsony és a hagyományok
Ha már a muszlimok elmondták miért nem lenne szabad megünnepelni a karácsonyt, érdemes elolvasni az ünneppel és az azzal kapcsolatos szokásokkal foglalkozó összefoglalókat. Abban például van igazság, hogy a keresztény ünnep előtt a pogányok is megünnepelték azt, hogy december vége felé elkezdtek hosszabbodni a nappalok és lassan visszatért a világba a fény. Az északi népek ünnepe volt a Yule, ennek egyik eleme az volt, hogy az emberek különféle örökzöldeket vittek be otthonaikba. Nem csak a skandináv világban volt „előkarácsony”, hanem a római birodalomban is, ahol a téli napforduló időszakára időzítették a Saturnalia ünnepket. A keresztény karácsonyt Rómában a negyedik századtól kezdték ünnepelni, ám az ünnepnapok csak a XIX. században váltak hivatalosan is munkaszüneti napokká. A középkorban nem hivatalosan ünnepeltek az emberek, a 12 apostolra emlékezve 12 napos fesztiválból állt a karácsonyi ünnepi szezon.
A decemberi születésnap egyébként római „találmány”, a kereszténységet államvallásá tévő birodalomban már 336-ban december 25-e volt a nagy nap.
A fenyőállítás pedig igazoltan a németektől indult, a legenda szerint Luther Márton volt az elsők egyike, akik gyertyákat gyújtottak a házakba bevitt fákon. Az ajándékozás hagyományának kezdete is a XIX. század második felére datálható, ekkor jelentek meg a fák alatt az első játékok – fából készül katonák, lovak, vagy éppen szánkók. A karácsonyi vásárok is a német nyelvterületről indultak el világhódító útjukra, csakúgy, mint az adventi koszorúk.