Egy saját démonaival küzdő poloskairtó kereszteslovag lázálma

Orbán Viktor beszédében semmi újdonság nem volt. Évértékelőjének, és eddigi megnyilatkozásainak zanzáját mondta el szombaton a Nemzeti Múzeum előtt. Ilyen, már sokszor hallott elem volt az, ahogyan a nemzetek egyenrangú és önkéntes szövetségét, vagyis az Európai Uniót párhuzamba állítja a feudális Habsburg és a totalitárius szovjet birodalommal, ilyen a nyíltan és tevőlegesen kormánykritikus kisebbség labancozása, árulózása.

Megjelent ismét a Brüsszel parancsára, a mi pénzünkön passzióból háborúzó Ukrajna delíriumos képe, amely még koloncként az unióba is bepofátlankodna a vacak gabonájával, és mézével tönkretéve a virágzó magyar mezőgazdaságot. Ha hagynánk!

Nem maradhatott ki az újabb fordulat, amelyben Orbán saját eddigi politikájának igazolását látja Donald Trump győzelmével, és amely persze nemcsak a vezér jövőbelátó képességét bizonyítja, hanem egyértelmű jele annak is, hogy küszöbön a világforradalom. (Vagy a világ-ellenforradalom, mert a fene se tudja már, hogy itt most ki az új idők új dalnoka: a szivárványos Nyugat, vagy az egyre barnább Budapest-Moszkva-Washington tengely.)  

Kívülről tudjuk már, hogy Orbán a magyar szabadságért folytatott küzdelemmel együtt valójában a kereszténységet, a keresztény erkölcsöt és Európát védi emberfeletti erővel – úgy, akár a török kori magyar királyok és hadvezérek. Kereszteslovag, szabadságharcos, Hunyadi, Petőfi, vagy amit akartok.