Mellár Tamás: Orbánék sok-sok amerikai hitelből teremtenék meg a jólét illúzióját legalább a választásokig

A március 4-én publikált friss GDP-számok megmutatják, milyen volt a mögöttünk hagyott esztendő. Röviden: rossz, még talán a megszorításos és rekordinflációs 2023-as évnél is rosszabb. Elsősorban azért kiábrándítóak a tavalyi makroszámok, mert azt mutatják, hogy az Orbán-kormány gazdaságpolitikája elhibázott. Nem lehet semmilyen mentő körülményt találni, külső sokkokra hivatkozni; ami történt, azt önerőből a Nagy Márton vezette – de persze Orbán Viktor által irányított – gazdasági kabinet hozta össze.

A 2024-es GDP folyó áron 81 148 milliárd forint volt, ez reálértéken számítva 0,6 százalékos növekedést jelent. Ennyire alacsony reálnövekedés valójában nem is érzékelhető, bőven a mérési hibahatáron belül van. A 2023-as folyó áras GDP-vel összevetve kiszámítható, hogy a GDP-t alkotó termékek és szolgáltatások együttes árindexe (az úgynevezett GDP-deflátor) igen magas volt, 7,4 százalék. Ezt az értéket nem könnyű magyarázni, mivel a GDP nagy részét adó fogyasztási cikkek árindexe mindössze 3,7 százalék volt. A másik nagy tétel a GDP-ben az állóeszköz-felhalmozás, de azon a területen sem tételezhetünk fel komoly áremelkedést, hiszen ott a kereslet radikálisan csökkent. Nem marad más magyarázat, mint a közösségi fogyasztás jelentős áremelkedése. Mivel az átlag magyar polgár nemigen vehette észre a közjavak színvonalának ugrásszerű javulását, okkal lehet azt feltételezni, hogy az állami szektor igen alacsony hatásfokkal, túlbürokratizált módon működik. Ne adj’ isten, talán még a korrupció is felütötte a fejét.

Miért van ekkora különbség a nominális és a reál-GDP között? Csak nem azért pumpálták fel a nominális mutatót, hogy az lépést tudjon tartani a nagyra nőtt államadóssággal, és így az adósság/GDP hányados ne növekedjen? E kérdés azt sugallja, hogy a GDP-deflátort önkényesen magasra kalibrálták a nominális GDP növelése érdekében.