Biztonságban voltak a pestiek száz éve: minden magyar zsebtolvaj külföldön dolgozott
Három iskolás annyira beleélte magát Winnetou kalandjaiba 1925 márciusában, hogy elszöktek otthonról, és India dzsungelei (!) felé vették az irányt. Egy asszony a kutyái testmelegével kezelte reumáját, de tönkretette anyagilag az ebadó, a városházán viszont csak kinevették. A magyar állam, a magyar nemzet és a magyar hadsereg becsületének megsértése miatt is könnyen bíróság előtt találták magukat az emberek, egy gyerekbántalmazó tanítót viszont azzal vett védelmébe a rácalmási plébános száz éve, hogy neki csak négyszer-ötször jelentették, hogy kíméletlenül veri a diákokat.
Régi újságokat nemcsak azért érdemes böngészni, mert jelen időben írnak azokról az eseményekről, amelyekre ma már történelemként tekintünk, hanem azért is, mert a hétköznapok történéseiből sokat megtudhatunk arról, hogyan éltek és gondolkodtak az emberek évtizedekkel ezelőtt. Néha pedig úgy érezhetjük, alig változott valami: száz éve is azok a problémák foglalkoztatták az embereket, mint napjainkban. A HVG Százéves újság című sorozata a korabeli cikkekből ad szórakoztató, múltba pillantó sajtószemlét.
A pártdelegált új cipője
Egészen hétköznapi korrupcióról írt vitriolos cikket 1925. március 3-án Az Est. A célpont Budai Dezső volt, akit a Keresztény Községi Párt delegált az akkori BKV, a fővárosi villamoshálózatot üzemeltető BESzKÁR (Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság) igazgatóságába. Nemcsak azt rótták fel neki, hogy többek közt miatta az egyik legdrágább a világon a budapesti villamosjegy, de azt is, hogy úgy viselkedik, mintha a sajátja lenne a vállalat. Így például a saját lakásán lévő telefonját is a villamostársasággal fizettette ki.