Kifulladásig beszélő politikusok Washingtonban, elítélt társaik Franciaországban, fenyegetett Tajvan

A hét rekordja: obstrukció

Strom Thurmond szenátor (balra) és Paul Coverdell szenátor egy sajtótájékoztatón, Washingtonban.

CHRIS KLEPONIS / AFP

Cory Booker, New Jersey szenátora helyi idő szerint hétfőn este hétkor kezdett el szónokolni a washingtoni kongresszus felsőházának üléstermében, és kedd estig folytatta. 25 órán és öt percen keresztül beszélt, ez alatt 1164 oldal előkészített szöveget olvasott fel, s több mint 200 sztorit mesélt el amerikaiak életéből. Az egészet élőben közvetítette a TikTok csatornáján, ez alatt volt, hogy 300 ezren nézték, 350 millió lájkkal és 28 ezer hangüzenettel bátorították.

Demokrata kollégái néha megszakították kérdésekkel, hogy ne kelljen folyamatosan beszélnie, de az egykori amerikaifutballista Booker így is kivételes állóképességről tett tanúbizonyságot. Szó szerint is, hiszen a szenátus szabályai szerint végig állva maradt. Egyben megdöntötte a folyamatos szenátusi beszéd amerikai rekordját, amit 1957 óta tartott Strom Thurmond dél-karolinai szenátor, aki 24 órán és 18 percen keresztül foglalta le a hallgatóságát. Booker a tavaly novemberi vereségük óta szédelgő demokratákba akart lelket önteni, s az egész mondandóját az elszabadult hajóágyúként viselkedő Donald Trump republikánus elnök bírálatára építette.

Thurmond viszont 68 éve klasszikus obstrukciót hajtott végre. Ez az amerikai szenátusban az a módszer, amikor egy eltökélt politikus, hogy megakadályozza a vita lezárását egy törvényjavaslatról, addig beszél, amíg azt szusszal és fizikai erővel bírja. Az angol kifejezés a filibuster, ami a kalózkodáshoz kötődik. A szó az angolba a holland vrijbuiter és a spanyol filibustero átvételével került, és a jelentése mindkét nyelvben kalóz volt. Azokat jelölte, akik a Karib-tenger térségében a XIX. század elején kifosztották a gyarmatosítók hazafelé tartó, zsákmánnyal megrakott hajóit. 

Az első feljegyzett obstrukcióra a szenátusban 1841-ben került sor, egy nyomdai szerződés odaítéléséről, de még abban az évben a kisebbségben lévő demokraták 14 napig beszéltek, mert ellenezték, hogy megújítsák a jegybank hiányában központi szerepet játszó, 20 százalékos állami részesedés mellett többségi magántulajdonban lévő Nemzeti Bank működési engedélyét. Nem értek el sikert, de fájdalmasan elnyújtották a vitát, ami egyre gyakoribb eszközzé vált a megszilárduló kétpártrendszerben a demokraták és a republikánusok között.

A kialakuló káosznak a demokrata Woodrow Wilson kezdeményezésére 1917-ben azzal próbált véget vetni a szenátus, hogy a működési szabálya 22. pontjában kimondta, hogy kétharmados többséggel le lehet zárni a vitát, és szavazásra lehet bocsátani a javaslatot. Erre akkor azért volt szükség, mert az USA belépését az első világháborúba ellenző 12 szenátor obstrukcióval akarta megakadályozni, hogy a német tengeralattjárók ellen felfegyverezzék a Nagy-Britanniának segítséget szállító amerikai kereskedelmi hajókat. Az első obstrukciót az új eszközzel 1919-ben, a versailles-i szerződésekről szóló vita lezárása érdekében törték meg, hogy a szenátus elutasíthassa az első világháborút lezáró békediktátumok ratifikálását – éppen Wilson szándékaival ellentétesen.

A szabályok értelmében a vita fenntartásához folyamatosan beszélni kellett. Huey Long louisianai szenátor 1935-ben 15 és fél órán keresztül szónokolt a New Deal ellen, ez idő alatt felolvasta az alkotmányt, és megosztotta kedvenc receptjeit, ám a végén a természet kiszólította az ülésteremből. Az 1957-ben beterjesztett polgárjogi törvény elfogadását az akkor még demokrata, később a republikánusokhoz átigazoló szegregációpárti Thurmond az eddigi rekordot jelentő szónoklattal próbálta megakadályozni. Közben narancslét ivott és hamburgerhúst evett, ám arról nem szól a fáma, hogyan bírta ki ennyi ideig, hogy nem kellett a mellékhelyiségbe távoznia. Bár felolvasta az akkori 48 tagállam választójogi törvényét is, nem járt sikerrel, a törvény átment.

Az obstrukció leállításához 1975 óta elég 60 szavazat is a százfős testületben. Ezzel értelmét veszítette a kimerülésig tartó „beszélő” obstrukció – Booker is demonstráció gyanánt beszélt az új rekordig –, amit a Frank Capra rendezte, 1939-es Becsületből elégtelen (Mr. Smith Goes to Washington) című filmben az újonc szenátort alakító James Stewart szemléltetett. Azóta tart a csendes obstrukció ideje, amikor elég bemondani, hogy megvan a 41 szenátori voks a vita végtelen folytatásához, és lehetetlenné válik a törvénytervezet elfogadása.