Mikor menjünk el otthonról, ha nem most? – Programok május 17-ig

Akkor éltem kreatív iparral foglalkozó pályakezdőként (fife) a pesti belkerületekben, amikor az a legjobb volt. Nyilván ezt gondolom, huszonéves voltam, mit tudtam még miről (régen minden jobb volt egészhátas tetkó). Mostanra, 35 év körül budapesti lokálpatrióta lettem és szilárdnak mondható meggyőződéseim alakultak ki arról, hogy kulturális szempontból milyen kitartó ez a város.

Baloldaliként az elmúlt tíz-tizenöt évben folyamatosan a széllel szembehugyozva – pardon – dolgoztam valamin: főleg újságon, fesztiválon, koncerten, képzésen, valami civilen. Ennek ellenére hiszem rettenthetetlenül, hogy Budapest tartja magát. Covid ide, kapitalizmus oda, kultúrharcosagyrém ide, Szakács Árpád oda, Tarlós ide, Karigeri-Vitézy párharc oda, 

2025 tavaszán induló programajánlási folyamommal szeretném megmutatni, mi mindent ad nekünk még mindig ez a szép város, az oly jó tulajdonságokkal operáló és sokszor oly bénán kezelt Budapest.

Nem azt mondom, hogy ne érezné a város az abszurd rombolást vagy az átgondolatlan építkezést. (Hosszú zárójel, röviden összefoglalt példával: ha csak a zenét nézzük, van nekünk már nem is egy, hanem kettő európai mércével mérhető zenei nagyintézményünk, sok kiváló dolgozóval – nincs viszont átlátható támogatási rendszerünk, minimál lángon evickél a klubszcénánk, alig léteznek közepes méretű színpadaink – az underground és a mainstream közötti szakadékot tehetségalapon átugrani keveseknek, meglehetősen szűk trendekkel lehetséges.)

Sok külföldre költözést, hazajövést, majdnem hazajövést, bezárást, lemondást, újrakezdést, megnyitást, felépítést, kiégést és próbálkozást láttam, és igazán becsülök mindenkit, aki a mai napig hozzátesz valami igazán jót a pesti éjszakához – alig van, aki párszor ne csavarodott volna már bele.

Persze, kultúra nem mindenkinek jut. Minden, amiről ebben a hírlevélben írni fogok, egyre kevesebbek számára elérhető. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a város kulturális felhozatalának léte vihar lenne a biliben, úri muri, amolyan budai ficsúrság. Szilárd meggyőződésemmé vált az is, hogy mindenfelé jótékonyan szivárog be, ha a város erre kíváncsi emberei kisebb-nagyobb terekben közösen gondolkodhatnak / gőzt ereszthetnek ki / érezhetnek / feldolgozhatnak / inspirálódhatnak (honnan a név?) / bevonhatnak kevésbé szerencséseket. A művészethez mindenkinek joga kellene, hogy legyen.

Ezzel messze nem azt mondom, hogy csak a kultúra tud ilyesfajta jótékony hatást elérni, de a focihoz nem értek, hogy a klasszikust idézzem, ezért arról nem írok. Virágozzék hát minden virág, mindenki gyógyítsa magát, ahogy tudja.

Mikor menjünk el otthonról, ha nem most? 

A hírlevél elején találtok az adott időszakban látogatható kiállítást, aztán napokra bontva következik a részletesebben bemutatott és az ömlesztett programajánlat. A bevezetőkben várhatóak beszámolók is olyan ajánlott eseményekről, amikre magam is eljutottam. Észrevételek, titkoktippektrükkök: n.balkanyi@hvg.hu.