Hamvay Péter: Kiégett a félelemrelé

Mi sem mutatja jobban a Fidesz és a kihívója közti különbséget, mint hogy az egyik harcosokat toboroz, miközben a másik mosolygós, állampolgárait viszontszerető, együttműködésre ösztönző hazát hirdet. Mondhatjuk persze, hogy ezek csak politikai lózungok, de az, hogy Magyar Péternek az elmúlt héten sikerült végiggyalogolnia az ország – két éve még – fideszesebb felén úgy, hogy még a korábban 94 százalékban a kormánypártra szavazó Toldon is üdvözölték, és a 300 kilométeres út pihenőinél jókedvű piknik várta, házi süteménnyel, a helyiek által főzött bográcsgulyással, azt jelzi, hogy az ország ki van éhezve a békére. Elege lett a gyűlöletkampányokból, felnyitotta a szemét az öt éve stagnáló gazdaság, a megeredt infláció és a közszolgáltatások pusztulása. És a sok használattól kiégett az emberek félelemreléje is. Az ország zöme úgy érzi, magára hagyták, és most kapaszkodik valakibe, aki nem akar sem progresszív balos, sem liberális ideológiát erőltetni rá, és a nemzeti múltból, a népdalokból és versidézetekből építkezve csak annyit mond, mint Babits: Legyen béke már, legyen vége már!

Talán ezért is készül most a hatalom a verbális gyűlöletkeltés mellett a kritikus sajtónak a nyílt diktatúrákban szokásos elhallgattatására, méghozzá orwelli indoklásokkal. Vajon a politikai lózungokban alakot öltő erőszak kiléphet-e a fizikai térbe – ezt kérdezi címlapsztorink a héten.

Magyarország rovatunkból kiderül, hogy a nagy nyilvánosság előtt leleplezett ukrán kém Pintér Sándor és Tasnádi László volt belügyi államtitkár érdekeltségeiben dolgozott az utóbbi években, és így kerülhetett közel érzékeny adatokhoz. A sztori nehezen követhető, és eleve azért kezdett róla beszélni a hatalom, hogy a Tisza Párt diszkreditálására összegyúrjon mindent, ami ukránnak és veszélyesnek tűnik. Nem mellékesen a fideszes holdudvar újabb és újabb szerzeményeiről is elterelhetik így a figyelmet. De nem a HVG-ét, ahogy az Gazdaság rovatunknak a Matolcsy-klán kastélyvásárlásáról szóló cikkéből is kiderül.

Magyarország rovatunk interjúja arra bizonyíték, hogy az innováció immár nem a Fidesz oldalán van. Az offline térből, a választókerületi elnökök szelektálásával akarnak online hadsereget toborozni a kormánypártiak. Közben a Tisza a saját közösségét és működését digitalizálja. Mint egy fitneszapp, úgy méri majd az önkéntesek aktivitását, akik le tudnak csapni egy-egy feladatra, és ezáltal pontokat, jelvényeket gyűjthetnek, ami majd egyszer politikai szerepre váltható. Azokat akarják ezzel helyzetbe hozni, akik dolgoznak, tehetségesek, de eddig úgy érezték, nem ezek alapján lehetett előrébb jutni.

Szellem rovatunk mintha folytatná belpolitikai cikkeinket. Arról olvashatunk, hogy Putyin állama sokkal hatékonyabban manipulálja a közvéleményt, mint szovjet elődei. Benjamin Nathans történész szerint az orosz ellenzék ugyanúgy el van szigetelődve a társadalom nagy részétől, mint egykor a szovjet másként gondolkodók.

Gazdaság rovatunkból kiderül, hogy az autokráciák számára rendre bukást jelent az enyhülés, ezért fordult vissza ezen az úton Kína, ám a diktatúra okozta jogbizonytalanság egy ponton a gazdaságot is visszafogja. Ennek is van némi áthallása.

Világ rovatunkban James J. Carafano, az amerikai elnök tanácsadója óvja Magyarországot a túlzott kínai befolyástól, és érdekes bepillantást enged a kívülről követhetetlen trumpi politika logikájába. Jó hír, hogy szerinte Trump nem hagyja ott a NATO-t, Magyarországnak pedig fontos helye lehetne a szövetség keleti frontján és Ukrajna majdani újjáépítésében is.

Már csak a magyar kormánynak kellene visszatérnie a valóság talajára a nem létező ellenség nagyon is valóságos üldözése helyett.