Az amerikai alkotmány kimondja, hogy „a kongresszus hatáskörrel bír adók, vámok, illetékek és járulékok kivetésére, valamint behajtására, adósságok kifizetésére”, illetve „az idegen nemzetekkel folytatott, az egyes tagállamok közötti és az indián törzsekkel folytatott kereskedelem szabályozására”. A XIX. században a nem túl nagy hatáskörű szövetségi kormány finanszírozására a hazai piac védelmét is elvégző vámok szolgáltak, ezekből származott a költségvetési bevétel 80-90 százaléka, amíg 1913-ban be nem vezették a személyi jövedelemadót, ami idővel a legfontosabb pillérré vált.
A törvényhozók bölcsességébe vetett hit akkor roppant meg, amikor az előző évi tőzsdekrach után, az amerikai ipari munkahelyek és mezőgazdasági termelés védelmében, a kongresszus 1930-ban elfogadta a megfogalmazókról, Reed Smoot szenátorról és Willis C. Hawley képviselőről (mindketten republikánusok voltak) elnevezett törvényt, amely egy évszázada nem látott mértékben, durván megemelte a vámokat. Az USA külkereskedelme a kétharmadával zuhant, más országok is protekcionista intézkedéseket hoztak, s a vámháború elmélyítette a nagy gazdasági világválságot.
Nagyon ritka az a helyzet, amikor egy ország jól járhat a vámháború megindításával. A sikeresnél sokkal gyakoribb az olyan vámháború, amit utólag még a kirobbantói is megbántak.
Továbbra is tömegeket vonz Budapesten is, hogy belebújjanak kedvenc mesefigurájuk bőrébe, és egy-egy napra elszórakoztassák egymást a hasonszőrűekkel. A budapesti Comic Conon jártunk, ahol sorjáztak a lelkes kezek által készített páncélok és jelmezek, felbukkant az összes várható figura, összességében mégis a kalózok hagyták a legmélyebb nyomot. Olyan terepet jártunk be, amely minden érintett megelégedésére rohamosan fejlődik.
