Az amerikai törvények több kiskaput hagynak Trumpnak a vámok tetszés szerinti emelésére

Az amerikai alkotmány kimondja, hogy „a kongresszus hatáskörrel bír adók, vámok, illetékek és járulékok kivetésére, valamint behajtására, adósságok kifizetésére”, illetve „az idegen nemzetekkel folytatott, az egyes tagállamok közötti és az indián törzsekkel folytatott kereskedelem szabályozására”. A XIX. században a nem túl nagy hatáskörű szövetségi kormány finanszírozására a hazai piac védelmét is elvégző vámok szolgáltak, ezekből származott a költségvetési bevétel 80-90 százaléka, amíg 1913-ban be nem vezették a személyi jövedelemadót, ami idővel a legfontosabb pillérré vált.

A törvényhozók bölcsességébe vetett hit akkor roppant meg, amikor az előző évi tőzsdekrach után, az amerikai ipari munkahelyek és mezőgazdasági termelés védelmében, a kongresszus 1930-ban elfogadta a megfogalmazókról, Reed Smoot szenátorról és Willis C. Hawley képviselőről (mindketten republikánusok voltak) elnevezett törvényt, amely egy évszázada nem látott mértékben, durván megemelte a vámokat. Az USA külkereskedelme a kétharmadával zuhant, más országok is protekcionista intézkedéseket hoztak, s a vámháború elmélyítette a nagy gazdasági világválságot.