Folyamatos termelési kényszerben élünk, a semmittevés nem pozitívum, hanem lustaság. A férfiaknak teljesíteniük kell, a nőknek pedig termékenynek lenniük. Az utóbbi időben egyre több beszélgetésben merül fel az impotencia, nem csak, mint szexuális zavar, hanem mint kreatív megrekedés. Egyesek a fizikai okokat keresik, vitaminokat szednek, nem esznek kenyeret évekig, és a cukortól is tartózkodnak. Mások terápiára járnak, szorongásgátlót szednek, és esélyt kérnek, hogy ne az alapján ítéljék meg a férfiasságukat vagy nőiségüket, hogy hogyan teljesítenek az ágyban vagy a munkában.
Én már egy ideje a semmire gondolok. Napokat töltök a telefonom nélkül, kerülöm a kommenteket, és az olyan embereket, akik csak akkor érdeklődnek, mikor viszontlátják az arcom a Youtube-on. Az okokat nevezhetjük politikai szorongásnak, vagy randikiégésnek. De töltöttem közel egy évet férfiak nélkül, azzal az ötlettel flörtölve, hogy távol maradni néha szélesebb perspektívát ad, mint közel menni, hogy nem megtenni valamit sokkal érdekesebb, mint megtenni. Elkezdtem nemet mondani, és alternatívákban gondolkodni.
Mert az imagináció nem csak menekülés, hanem tréning is az agynak. Ha el tudunk képzelni alternatív jövőt, szociális struktúrákat, kapcsolatokat, azzal azt is elérjük, hogy szellemben szabadok maradunk.
