„Ha rendes nyugdíjat kapnánk, nem lenne szükség a 30 ezer forintra” – miért dolgozik több mint százezer nyugdíjas Magyarországon?
Tavaly már 125 ezer fölé nőtt a nyugdíj mellett dolgozók száma.
Bejárta a sajtót Pokol Béla volt alkotmánybíró cikke, miszerint ha a Tisza Párt egyszerű többség mellett kezdene kétharmados jogalkotásba, akkor az alaptörvényt védelembe vehesse egy fideszes kinevezettekből álló tanács. Attól függetlenül, hogy az előbbi vagy az utóbbi tekinthető inkább puccsnak, jogos a kérdés, hogy el lehet-e menni a falig: akár az alaptörvény semmibevételében, akár a megvédelmezésében.
Bár tisztán ellenzéki nézőpontból könnyen kinevethető Pokol Béla június eleji felvetése, hangsúlyozom, hogy a jogállamot és a pozitív írott jogot félteni bármilyen hatalomtól cseppet sem megalapozatlan. A 2026-os országgyűlési választások eredményétől függően húsbavágó kérdéssé válhat, hogy egy lehetséges kormányváltó erő meddig nyújtózkodhat az alaptörvény takarója alatt.
Pokol Béla neve nem csak a James Bond főgonosz jellege miatt lehet ismerős: az alkotmánybírókra jellemző szürke eminenciás szerepkörből már korábban is tevékenyen igyekezett kitörni. Alighanem egy kendőzetlen cigányozással robbant be igazán a köztudatba 2024 szeptemberében, amikor – egy azóta már nem elérhető Facebook-posztban – arról értekezett, hogy az egymilliós kisebbség 82-es indiai IQ-ja lerontja a magyar átlagot.
Pokoli vélemények
Pokol kissé méltatlan, de frappáns kormánypárti politikai elemzéssel indítja a Magyar Nemzetben megjelent cikkét, amely minden további nélkül megjelenhetett volna a Mandiner vagy az Origo címlapján is. Bár arra nemigen kap választ az olvasó, hogy egy volt alkotmánybírónak miért kell ilyesmikbe bocsátkoznia, mindenesetre pozitívum, hogy legalább nyílt lapokkal játszik.
Félreértés ne essék, a legkevésbé sem szeretném az alkotmányféltés elemzését személyeskedő irányba elvinni, viszont a pártpreferencia ilyen egyértelmű meghatározása fontos összetevő abban, hogy megértsük Pokol motivációit. Ha ugyanis valóban az alaptörvényért és az abból levezethető absztrakt értékekért – mint a népszuverenitás, a jogállamiság vagy a hatalmi ágak szétválasztása – aggódna tiszta szívből a bíró úr, akkor abszolút öngólt rúgott. Írása elején maga teszi egyértelművé, hogy egyébként melyik párt logója mellé fogja behúzni az ikszet a szavazófülke homályában, amivel önmagát diszkreditálja: a problémája nem maga a hatalommal való visszaélés, hanem hogy ki végzi azt. Így
a demokratikus legitimáció is érezhetően csak akkor hiányzik neki, ha annak hűlt helye nem Orbán Viktor mögött van.
Sajnos ez a fajta részrehajlás Pokol érdemi jogi érveit is visszafordíthatatlanul megmérgezte, ami igencsak megnehezíti az ember dolgát, ha az alkotmányjog síkján kell ellenvetéseket megfogalmaznia. Mindenesetre a politikai vélekedéseivel vitatkozzanak a politológusok.
