A számok beszélnek: ez a hét nem a Fidesz hete

A sírt, hol nemzet süllyed el szégyenében, egy Skoda csomagtartójába kézimunkázta be a kormányzati propaganda, de milliók szemében nem gyászkönny ül, hanem sírva röhögnek kínjukban. Úgy tűnik, ha az elaljasult moszkovita agitprop célja nem Feri legyőzése, hanem egy rakás Ferrari megvédése, akkor mérsékeltebben lelkesek a választók.

Ezt szemlélteti a Medián lapunknak készített felmérése, amely szerint a Tisza magasan vezet a Fidesz előtt; minél fiatalabb, képzettebb, urbánusabb a közönség, annál nagyobb arányban szavazna listán Magyar Péter pártjára, de gyors tempóban zárkóznak fel a falvak is. Ráadásul többségbe kerültek azok is, akik a diszkóliberális győzelmére fogadnának a pávatáncos felett.

De lesznek-e jövőre választások? Tömegek kérdezik ezt mostanában, és mi is erről faggattuk Kis János filozófust, pedig demokráciában már a kérdés felmerülése is aggasztó. Csakhogy ez már nem demokrácia, hanem választásos autokrácia interjúalanyunk szerint, akivel számos forgatókönyvet felvázolunk a választás megpuccsolásától kezdve a tömeg, az erőszakszervezetek és a holdudvar várható viselkedésén át Orbán ellenzéki és Magyar Péter kormányzati túlélési esélyéig. És egyik sem ígér egyenes utat a börtönbe vagy gyors happy endet, a jogállam helyreállítása több ciklusra szóló feladat.

A választási szabályok bindzsizése már meg is kezdődött egy kollektív politikai hazugság törvényesítésével, a kampányköltések felső korlátjának eltörlésével. Cikkünkben rámutatunk, hogy ez legitimálja a csillagászati összegek felett rendelkező Fidesz költéseit, lehetőséget jelent a kamu pártoknak, az ellenzék pedig továbbra is befeketíthető a tiltott külföldi támogatás vádjával. Rossz szándékkal van kikövezve Pokol Béla volt alkotmánybíró ötlete is, amely megkötné a választásokon esetleg győztes ellenzék kezét. Magyarország rovatunkban a vad elképzelés kapcsán azt a kérdést is körüljárjuk, hogy mennyire szent a jogállam, le lehet-e bontani nem jogállami eszközökkel a NER autoriter kleptokráciáját.

Azt megtanultuk, hogy ha a Fidesz meg akar védeni valamit, nem árt megnézni, hogy megvan-e még a pénztárcánk, nyugdíjunk, ingatlanunk. A plázastoptörvényt például „ott élők” védelmére hivatkozva szigorítanák, ami mögött Gazdaság rovatunk szerzője a teljes kereskedelmiingatlan-piac, azon belül a külföldi élelmiszerláncok terjeszkedésének kormányzati ellenőrzés alá vonását sejti.

A gyógyszerárakban elvárt önkorlátozás másik cikkünk szerint leginkább ellátási hiányhoz vezethet, ugyanakkor kiválóan alkalmas propagandára és a gyógyszerinflációs adat torzítására.

A rovat harmadik összeállítása pedig az állami hadiipari cégek privatizációjának következményeit és a vásárlásra kijelölt 4iG átláthatatlan tulajdonosi struktúráját elemzi.

A magyar energiaellátás védelmére hivatkozva kezdett brüsszelezésbe Orbán az iráni–izraeli háború apropóján is, valójában az orosz energiaszektor érdekében, a szankciók ellen lépett fel. Mi viszont címlapsztorinkban feltárjuk a konfliktus valóságos biztonságpolitikai, gazdasági és társadalmi hátterét, lehetséges kimenetelét és kockázatait, megállapítva, hogy Izrael sikere akkor lehet tartós, ha nem csupán az iráni atomarzenál semmisül meg, hanem megbukik a helyiek által is gyűlölt teokratikus rendszer is.

Miért kedvez a tudatlanság a hatalomnak, hogyan deformálja az embereket a hatalom? A válaszokért a Szellem rovatot érdemes fellapozni, ahol az 1968-as prágai tavaszt és az 1950-es évek Amerikáját felidéző műveken keresztül elmélkedünk sajtószabadságról, cenzúráról és bátorságról.

Szikora János rendező pedig arról beszél, hogy azért érdemes ilyen műveltségdeficites időben bemutatni Térey János apokaliptikus drámáját, A Nibelung-lakóparkot, mert a világ igazolni látszik a víziót, amit a látnokként megírt darab fest.