Súlyos következményekkel jár és meglepő fordulatokat hozhat az a tulajdonosi összetétel, amely a kormány döntése alapján kialakul a magyar védelmi ipar meghatározó vállalatainál. A privatizáció ráadásul verseny nélkül, átláthatatlan módon és a társadalmi vita kizárásával történt.
Bár első blikkre úgy tűnhet, hogy egy magyar tőzsdei vállalat meghatározó szerepet kapott a magyar védelmi iparban, a helyzet korántsem ilyen egyszerű. Úgy tűnik, a németektől kezdve az amerikaiakon keresztül többen beleszólhatnak majd a cégcsoport működésébe, és még a magyar állam sem került elérhetetlen távolságba a döntési helyzettől.
Az állam két fontos feltétellel írta alá az előzetes megállapodást a védelmi ipari cégei jelentős részének az értékesítéséről: az egyik az, hogy az eladásra szánt 9 gyárnak az úgynevezett kritikus infrastruktúrája állami kézben marad, a másik pedig az, hogy a vevőé, vagyis a 4iG-é lesz a hadiipari cégekkel telepakolt új vállalat, az N7 Defence Zrt. 75 százaléka plusz egy szavazat.
Ennek a minősített többségnek az a következménye, hogy bár az államnál maradnak az üzemcsarnokok és minden egyéb, amit kritikus infrastruktúraként határoznak meg, az államnak a 25 százalék mínusz egy szavazattal nem lesz beleszólása egy sor olyan kérdésbe, amely meghatározó a cég jövője szempontjából. Akinek ugyanis minősített többsége van, az egymaga módosítani tudja a társasági szerződést, dönteni tud átalakulásról, kiválásról, üzletrészek átruházásáról. Ez marginálissá teszi a kisebbségi tulajdonos, ezúttal a magyar állam jelentőségét, ám ezt a megállapítást a vevő másként látja.
Csakhogy a 4iG sem egy homogén entitás, számos figyelemre méltó szereplője van ennek az immár hatalmasra duzzadt, több ezer milliárd forintnyi értéket magába olvasztó vállalatnak.
Nem elhanyagolható a tőzsdén forgó közkézhányad sem, de egy komoly tulajdonos a 4iG-ben a német védelmi ipar egyik ékköve, Európa tíz legnagyobb ágazati vállalatának egyike, a Rheinmetall is. A német cég ráadásul résen volt, amikor 2022-ben bevásárolt a 4iG-ben, mert ő nem hagyta a többiekre a 75 százalék plusz 1 szavazatot, hanem inkább magának vindikálta a 25 százalék plusz egy szavazatot, így a többiek, ha összefognak, akkor sem dönthetnek teljesen a feje felett. Miután a Rheinmetallnak a két magyarországi vállalatában eddig is 51 százalék volt az érdekeltsége, így azokban közvetve, de tovább nő a tulajdoni hányada és ezzel a németek befolyása a magyar védelmi ágazatra.
Az egyik kisebbségi tulajdonos mögött ugyanakkor a magyar kormányfő portugál barátai és elvtársai állnak: a Bartolomeu ICT Kft. birtokosa közvetlenül ugyan egy portugál magántőkealap, de a menedzsment alapján nagy valószínűséggel Mário David jobboldali politikus és fia a portugál tulajdonos a 4iG-ben.
A potenciális külföldi befolyás számbavételekor egyébként érdemes még megemlíteni az amerikaiak feltűnését is a 4iG környékén, vagy ha úgy tetszik, a magyar kormány és a 4iG igyekezetét, hogy valamiféle előnyre tegyenek szert a republikánusokkal kiépített kapcsolatokból.
A 4iG tanácsadótestületében ott ül Richard Grenell, aki korábban az Egyesült Államok hírszerzésének igazgatója volt, jelenleg pedig Donald Trump elnök különleges megbízottja, valamint Matt Mowers, aki korábban a Fehér Ház vezető külügyi tanácsadója volt. A 4iG legnagyobb részvényese és egyben elnöke, Jászai Gellért az elmúlt fél évben többször is tárgyalt az Egyesült Államokban. Egy hónapja a Pentagonban is járt, ahol a nemzetközi és ipari kapcsolatokért felelős megbízott védelmi államtitkár-helyettessel, Eric H. Ver Hage ellentengernaggyal találkozott.
A 4iG tulajdonosi összetételének másik különlegessége, hogy két magántőkealap, az iG Tech és az iG Com is a részvényese, az utóbbi majdnem 40 százalékkal. A magyar jog – nem egészen megfelelve az uniós elvárásoknak – lehetővé teszi, hogy a magántőkealapok végső tulajdonosait csak az MNB és az adóhivatal ismerje, így nem tudni, kinek vagy kiknek van mintegy 40 százaléknyi beleszólásuk a magyar hadiipar gyártási potenciáljának javába.
A Direkt36 oknyomozó újságírói közelebb kerültek a titok nyitjához, mert másfél évvel ezelőtt betekintést nyertek bizonyos iratokba, és azokból az derült ki, hogy az iG Com mögött jelentős részben állami befektetés áll. Egy eredetileg állami befektetőcég, a Széchenyi Alapok Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. 2021 végén 72 milliárd forinttal járult hozzá, hogy az iG COM tőkeemeléssel részvényeket vásárolhasson a 4iG-ben. Bár a kormány időközben az Óbudai Egyetem vagyonkezelő alapítványának juttatta a Széchenyi Alapokat, ettől még a befektetési portfóliónak nem feltétlenül kellett változnia, tehát ez a – húszéves futamidejű – állami forrás még mindig a magántőkealapban lehet. (Ugyanez a Széchenyi Alapok volt az, amely a 4iG-ben részvényes portugálokat tőkével segítette az Euronews hírtelevízió megvételében.)
Összességében tehát nem egyértelmű, hogy kinek milyen mértékű beleszólása lesz a magyar védelmi ipar fontos cégeinek működésébe. A legnagyobb ellenzéki párt, a Tisza szakpolitikusa, Ruszin-Szendi Romulusz politikai alapon közelítette meg a kérdést, és ítélte el a privatizációt, mint ami destabilizálja a hadiipart, és az ország biztonságát veszélyezteti.
A Transparency International viszont jogi alapon közelítette meg a magánosítást, és így talált ordító hiányosságokat. Egyáltalán nem látszik ugyanis jogszerű alapja annak, hogy az állam egyszer csak előálljon, rámutasson egy magánvállalatra, és azt mondja, hogy neki ad el egy nagyságrendileg százmilliárd forintos állami vagyont.
A Transparency azonnal közérdekű adatigényléssel fordult a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz, hogy mi tette lehetővé, hogy a kormány mellőzze a nemzeti vagyonról szóló törvényben előírt versenyeztetési kötelezettséget. Az N7 vagyonelemeit ugyanis csak pályázat útján lehetett volna értékesíteni, és ha esetleg így történt volna, akkor a Transparency szeretné látni az erről szóló dokumentumokat, a többi ajánlatot, és az állami döntéshozók nevét.
Ez ugyanis a legnagyobb probléma a hadiipari vállalatok eladásával. Ha azt kérdeztük a hozzáértőktől, racionális döntés volt-e, hogy az állam az elmúlt években szorgosan gyűjtögette a védelmi ipari vállalatokat, most pedig eladja azokat, akkor a biztonsági szakértő, Kis-Benedek József például azt mondta, a hadiipari vállalatok tulajdonosi összetétele világszerte nagyon változatos, de kifejezetten jellemző a vegyes, tehát állami és magántulajdon együttes jelenléte ezekben a cégekben. (Ilyen például az Airbus is, amelyben francia, spanyol és német állami tulajdon is van, és amúgy a most privatizálásra kijelölt 9 vállalat egyikében tulajdonostárs is.)
A szakértő azt mondta, nem volt rossz döntés, hogy előbb az állam vásároljon részesedéseket, mert az állammal szívesebben tárgyalnak az eladók is, hiszen a bizalmat erősítő garanciákat tud adni. Az állami továbbértékesítésre azonban csak annyit mondott: a lényeg most láthatóan az volt, hogy ezek a vállalatok magánkézben legyenek. Szerinte ez a tulajdonosi struktúra „kísérleti stádiumban van”, és a jövő dönti el, hogy a 4iG mire lesz képes, milyen nemzetközi üzleteket tud kötni.
Ami biztos, hogy ha a 4iG pénzre tudja váltani az Orbán-kormány által a német nagytőkével és az amerikai republikánusokkal szövögetett kapcsolatokat, jó üzleteket köt, és profitál a háborúk által terhelt világ védelmi iparának konjunktúrájából, akkor busás nyereségek keletkezhetnek. Ebben az esetben a privatizáció tökéletes lesz arra, hogy ez a profit elsősorban a kormányhoz közeli magánkezekbe áramoljon.
De ha nem jön be ez a forgatókönyv, az sem lesz jó az adófizetőknek, mert a 4iG-nek a távközléstől a hadiiparig terjedő portfóliójához rengeteg állami segítség, hitel, jegybanki kötvényprogram járult hozzá. Ez pedig kiszolgáltatottá teszi a 4iG-t és a hitelezőit is, amely hitelezőknek a száma vélhetően ezzel a védelmi ipari bevásárlással is gyarapszik.
Még egy hónapja sincs, hogy a 4iG közzétette a legutóbbi hitelminősítői jelentést, amelyben az áll, hogy a vállalat adóssága 2024-ben 953,4 milliárd forint volt. Bár a Scope Ratings finanszírozhatónak tartja a 4iG kötelezettségeit, de – még a hadiipari befektetés híre előtt – azt is megállapította, hogy „likviditási kihívások merülhetnek fel” például újabb jelentős felvásárlások esetén, „különösen akkor, ha az adósságlejáratokat nem sikerül refinanszírozni”, vagyis újabb és újabb hitelekkel betömködni a lyukakat. Márpedig a most körvonalazódó 60-80 milliárd forintos újabb kötelezettségvállalás éppen egy ilyen jelentős felvásárlás.
Nyitókép: Az első magyar gyártmányú Lynx KF-41 gyalogsági harcjármű átadása a Rheinmetall Hungary Zrt. zalaegerszegi gyárában 2024. július 24-én. Forrás: MTI / Katona Tibor
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!
A 30 százalékos vámfenyegetés megfelezéséért cserébe az unió vállalta, hogy 750 milliárd dollárért vesz energiát az USA-tól, és 600 milliárd dollárnyi új befektetést hajt végre az Egyesült Államokban.
