Hiába próbálja magát a kormány nemzetközi tényezőnek bemutatni, 15 év dúlás után hatalmas feladat lesz újjáépíteni Magyarország tekintélyét a diplomáciában – mondja Hegedűs Dániel, a German Marshall Fund regionális igazgatója. Mi várható 2026 áprilisáig? Mi lenne a legveszélyesebb forgatókönyv a kormányváltás szempontjából? Mi lehet Amerika szerepe a Fidesz választási eredményében?
A kormányzati kommunikáció és a rendőrségi tiltás ellenére a szervezők szerint 200 ezren vonultak fel a hétvégi Budapest Büszkeség Meneten. A reakcióit már ismerjük, de hosszú távon lehetnek negatív hatással a kormányra a történtek?
Nehéz objektíven értékelni a Pride politikai hatását. Egyrészt fantasztikus volt látni kétszázezer ember ilyen fegyelmezett, méltóságteljes felvonulását egy alkotmányos alapjog és egy társadalmi kisebbség védelmében. Másrészt egyértelmű, hogy ebben a játékelméleti gyáva nyúl játszmában
a rezsim rántotta félre a képzeletbeli volánt, megriadva saját autoriter fellépésének esetleges következményeitől.
Utólag visszatekintve, a Pride betiltásával való játszmázás egyértelmű politikai önsorsrontás volt Orbán részéről, ami nehéz kommunikációs helyzetbe hozta a Fideszt. Ebben a formában pedig az események fontos mérföldkövet jelentenek egy esetleges kormányváltás felé vezető úton. A Tisza sikeresen kikerülte a neki szánt csapdát, ami a maximum volt, amit ki akartak hozni a helyzetből. Talán abban látnám az esemény önmagán túlmutató fő üzenetét, hogy, főleg Budapesten, továbbra is van társadalmi bázisa a progresszív politikának. Bár ezek a választók a Tiszára fognak szavazni 2026-ban, hosszú távon nem a Tisza a politikai otthonuk. E tekintetben pedig a Pride főleg a progresszív magyar állampolgárok és a budapestiek számára teremtett egy, a büszkeségüket és öntudatukat erősítő viszonyítási pontot, ami jóval 2026 után is jelentőséggel bírhat.
Az eseményekre mintegy válaszreakcióként elképzelhetőnek tart további jogkorlátozást a kormány részéről?
Nem zárnám ki, hogy a kormány pénzbüntetésekkel kisstílűen a demonstrálók után nyúl, ám racionálisan nem érdeke, hogy ezt a szimbolikus vereséget a kommunikációs mezőben tartsa, és további ellenállást generáljon a bírságokkal. Nehéz előre látni, hogy a rezsim stratégái milyen tanulságokat vonnak le ebből a kudarcból, és hogy nem arra a következtetésre jutnak-e, hogy legközelebb érdemes konzekvensen végigvinni a kilátásba helyezett elnyomó intézkedéseket.
Börtönbe zárták Oroszországban, megkínozták Fehéroroszországban, farkasszemet nézett Putyinnal, de a saját démonaival nem sikerült megküzdenie.
Néhány szón, gesztuson múlt, hogy 1990-ben sikerült megfékezni Marosvásárhelyen a halálos áldozatokat követelő román-magyar összecsapásokat, és nem borította el egész Erdélyt az erőszak.
Batházi Tamás szerint Wladár Sándornak szexuális viszonya volt a húsz éve elhunyt, hírhedten keménykezű Széchy Tamással.
A volt igazságügyi miniszter elmúlt másfél éve került fókuszba.
Szamosvölgyi Péter gyáva senkinek nevezte az őt kritizáló hozzászólót.
