Az „árnyéknélküliség” egyszerre jellemzi Czimra Gyula (1901–1966) festményeit és egész életét is, hiszen visszafogottsága és a művészeti élettől távolmaradása miatt úgy tűnt, mintha ő maga árnyékban állna. Művei most a Nemzeti Galériában láthatók.
Czimra Gyula nem úgy indult, hogy életének utolsó több mint három évtizedében csak ritkán mozdul majd ki rákoshegyi villájából, és szinte teljes visszavonultságban fest, mit sem törődve, ahogy ma fogalmaznánk, önmaga menedzselésével.
Művésszé válásának éveit Párizsban töltötte – ott rendezte első kiállítását is –, majd a hazai képzőművészet olyan fellegváraiban dolgozott, mint Nagybánya és Szentendre.
Börtönbe zárták Oroszországban, megkínozták Fehéroroszországban, farkasszemet nézett Putyinnal, de a saját démonaival nem sikerült megküzdenie.
Néhány szón, gesztuson múlt, hogy 1990-ben sikerült megfékezni Marosvásárhelyen a halálos áldozatokat követelő román-magyar összecsapásokat, és nem borította el egész Erdélyt az erőszak.
Batházi Tamás szerint Wladár Sándornak szexuális viszonya volt a húsz éve elhunyt, hírhedten keménykezű Széchy Tamással.
A volt igazságügyi miniszter elmúlt másfél éve került fókuszba.
Szamosvölgyi Péter gyáva senkinek nevezte az őt kritizáló hozzászólót.
