Bozó Szabolcsot a bátyja beszélte rá, hogy tegye fel a képeit az Instagramra – és megtörtént a csoda. A 33 éves amatőr alkotó ma befutott művész, olyanok veszik a képeit, akiket korábban, csaposként, legfeljebb kiszolgálhatott volna. Hazaköltözne-e Angliából? Szeretne-e akadémiai képzést? Hogyan reagál a kritikákra? Ezeket is kérdeztük Bozótól, akinek a képei szeptember elejéig láthatók a NEO kortárs művészeti térben. HVG-Portré.
Mikor érezte, hogy immár nem festegető csapos, hanem igazi művész?
Amikor felmondtam a munkahelyemen, és másnap nem kellett mennem reggel hatra a kávézóba. Délben keltem. Aztán szorongás tört rám, hogy mi van, ha ez volt az utolsó képem, amit eladtam.
Olyan esélyt kaptam, amit nem volt szabad elrontanom.
Úgyhogy a következő napon már reggel bementem a műterembe, és azóta is mindennap, mint egy munkahelyre. Szerintem többet dolgozom, mióta festő lettem, mint korábban. Fizikailag nem, de szellemileg sokkal fárasztóbb.
Vezessen be az alkotói folyamatba, hogyan jönnek létre ezek a különös, színes „mesefigurák”?
Megfestek egy figurát, és az diktálja a következőt. Néha én sem értem, hogy mit csinálok. Olyan, mint amikor idegen nyelven hallgatsz zenét, és csak érzed, hogy miről szól.
Sokan azt írják, hogy a magyar animációs kincsből meríti a figuráit, de én nem látom bennük a gyermekkorunk meséinek alakjait, ahogy azt sem, hogy vidámak lennének; mindegyikben van valami zavarba ejtő.
Nagy feltűnést keltett és sok díjat elnyert A fehér várkastély című, Japánban, az Edo-korban játszódó társasjáték. Az alapötlete olyan, hogy elsőre nem is érti az ember, hogy lehet ezt kivitelezni, de az első játék után kiderül: A fehér várkastély rászolgált a sikerére.
Pálinkás József, az MTA volt elnöke a Népszavának arról is beszélt, hogy a magyar kormánynak nincs semmiféle tudománypolitikája, csak kósza ötletei.
A Gyurcsány-tánc óta nem láttunk ilyet.
