Mindenféle fesztiválon buliztam már, ott voltam a legelső Szigeten is (akkor Diáksziget), de ugráltam már techno- és goafesztiválon, alteros bulikon, külföldi, budapesti és vidéki helyszíneken. Tusványos maradt ki eddig, mert a fesztivált záró markáns Orbán-beszédek nem könnyed szórakozást ígértek, hanem nyomasztó szembesülést egy autokratává csavarodó elmével.
Az ötletet, hogy kilátogassak a 35. Tusványosi Fesztiválra, szintén nem a könnyed nyári hangulat hozta, hanem a szigorú belpolitika. Kíváncsi voltam, vajon Budapesttől ennyire távol, a Fidesz legbiztosabb szavazói körében is érezhető-e a párt lejtmenete. Az első meglepetést azonban nem a politika, hanem maga a rendezvény okozta. Fesztiválnak a helyszínen a rezdülését sem láttam. Pedig első blikkre ott volt az összes kellék, ráadásul igen barátságos formában.
Volt jegyellenőrzés, igaz, meglepően gyors, volt csomagátvizsgálás, ami inkább alibi volt, mint komoly művelet. Ahogy kell, beléptünk a fesztivál nevével ellátott fakapun, és megkezdtük a kötelező vonulást a főúton. Hamar kiderült, hogy nincs is más út, mert nemzetközi mércével és híréhez képest is minifesztiválról van szó.