Japán nem (olyan) drága
Ha már ott vagyunk – a repülőjegy megvásárlását érdemes jól időzíteni, mert 100-150 ezer forintot is lehet rajta spórolni –, Japán nem drága, nem hogy a nyugat-európai országokhoz, de még Magyarországhoz képest sem. Ha nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a városközpont szállodáiban foglaljunk szobát, hanem megelégszünk az azoktól néhány metrómegállónyira fekvő kisebb hotelekkel, Airbnb-kkel, egészen barátságos árakkal találkozhatunk.
Mi Tokióban a Szumida negyedben vettünk ki egy apartmant egy mindössze két éve átadott házban, a szumóvilág központjának, a Rjógoku Kokugikannak és a város történetét bemutató Tokió-Edo Múzeumnak (a leginkább a birodalmi lépegetőkre hasonlító épület sajnos a jövő tavaszig felújítás miatt zárva tart) a közelében, ahonnan 30-60 perc alatt szinte az összes fontos látványosságot el lehetett érni. A kis konyhát is tartalmazó, mosógéppel felszerelt lakás éjszakánként 25 ezer forintba került, és hasonló összeget fizettünk az oszakai „bázisunkért” is. A legkellemesebb meglepetés Kiotóban ért minket, ahol a Gion városrész szélén, mindössze 15 perc sétára a híres Nisiki piactól nem egészen 16 ezer forintért sikerült szobát foglalnunk, de Hirosimában is csak egy ezressel kértek többet egy butikhotelben eltöltött éjszakáért a Békemúzeum tőszomszédságában.
Japán szakácsok Oszakában
Horn Andrea
A japán gazdaságot a kilencvenes évek eleje óta stagnálás és defláció jellemezte, az elmúlt egy-két esztendőben mérsékelt fellendülés volt tapasztalható és az infláció is újra érezteti a hatását. A jen a külföldi devizákkal, főleg a dollárral szemben is gyengült (a magyar fizetőeszköz is jobban áll most hozzá képest, egy jen nagyjából 2,3 forint), ami közvetetten tovább erősítette az inflációt, hiszen megdrágította az importot az attól erősen függő országban. Mindez a japánok egy részének megélhetési gondokat okoz – még akkor is, ha az áfa mértéke mindössze 10, élelmiszerekre pedig csak 8 százalék –, a turistáknak viszont könnyebbséget jelent.
A nagyvárosokban szinte minden sarkon megtalálható boltokban, az úgynevezett konbinikben (az angol convenience store kifejezésből rövidítve) a magyar üzleteknél 10-20 százalékkal olcsóbban lehet beszerezni azokat az élelmiszereket, készételeket és a háztartásba szükséges alapvető dolgokat, amelyek egy turistának kellhetnek. A kifőzdékben egy-egy itallal együtt 7-8 ezer forintból könnyen kijön két főre egy rámen-, curry-, okonomijaki- vagy donburivacsora. A szusi, a szasimi ára a tengeri herkentyű fajtájától és minőségétől függően változik, de a hazaiakhoz képest – hacsak nem valami nagyon felkapott helyen akarunk enni – szintén alacsonyabb, az élmény pedig, hogy a séfek sokszor előttünk készítik az ételt kimunkált, hatékony, mégis rendkívül látványos mozdulatokkal, megfizethetetlen. Igazán nagy pénzeket leginkább a wagyu marhahúsból készült fogásokért kérnek, de ha nem egy teljes, szaftos sztékre, csak egy kis kóstolóra vágyunk belőle, nem kell nagyon mélyen a zsebünkbe nyúlnunk még az olyan éttermekben sem, amelyeket a külföldiek is nagy számban látogatnak.
A Golden Gai egyik utcácskája
Horn Andrea
Lehúzós helyek, turistacsapdák nyilván Japánban is vannak – annak ellenére, hogy rendkívül biztonságos országnak számít –, ám kellő óvatossággal elkerülhetők. Ahogy általában külföldön, itt sem árt ellenőrizni a különféle oldalakon hagyott vendégértékeléseket a kellemetlen meglepetések elkerülése érdekében, de összességében kevésbé jellemző, hogy át akarnak verni. A tokiói Kabukicsóban sötétedés után barangolva azért látni gyanús alakokat és megsokszorozódik azoknak a lányoknak és fiúknak a száma is, akik host/hostessklubba vagy „masszázsszalonba” invitálják az arra járókat. Róluk érdemes nem tudomást venni, így hamar új potenciális vendég után néznek.
