Az elmúlt évtizedekben az amerikai kormányzatok Kínát stratégiai kihívónak tételezték fel, ennek a jelek szerint vége. Donald Trump amerikai elnök valóban az America First jegyében jár el, s elsődleges célja a Monroe-elv gyakorlatba ültetése, azaz az amerikai kontinens mint befolyási övezet megőrzése. Amennyiben a jelentős közép- és dél-amerikai érdekeltségekkel rendelkező Kína ezt elfogadja, akkor a jelek szerint Trump nem gördít akadályt az elé, hogy a távol-keleti hatalom regionális hegemóniát gyakoroljon Délkelet-Ázsiában.
Az ilyen bipoláris világ azzal a veszéllyel fenyeget, hogy visszatér a hidegháború időszaka, két versengő nagyhatalom feszülhet egymásnak. Ebben az esetben fontos lenne a szövetségépítés, azon országok felsorakoztatása, amelyekre a zord időkben számítani lehet.
Az eddig óvatos Kína elérkezettnek látja az időt, hogy szorosabb együttműködésre törekedjen az érdekszférájába eső s attól távolabbi országokkal, míg Trump az izolacionizmust választotta, azaz megelégszik saját, amerikai befolyási övezetével.
Az Egyesült Államok ázsiai szövetségeseinek fel van adva a lecke, mert nem építhetnek az eddig biztosnak hitt amerikai támogatásra, s ezért Kínával kell dűlőre jutniuk. Az Egyesült Államokkal mélyen integrálódott szövetségesek számára véget ért egy meghatározó korszak, és alapvetően újra kell gondolniuk gazdasági és politikai biztonságukat.
