A BoJack Horseman egy 2014. és 2020. között a Netflixen futó animáció sorozat volt. Hiába láttam előtte és azóta is millió dolgot, mostanáig messze az egyik legjobb a fejemben. A BoJack ugyanolyan érzékenyen és okosan beszélt társadalmi témákról (például me2 before me2), mint a legszemélyesebb emberi megéléseinkről (transzgenerációs traumák, párkapcsolati nehézségek, függőség, szorongás), miközben antropomorf állatok és emberek lakta Hollywood-szatíra adta a hátterét. Főhőse egy kiégett színész volt, aki ló, és annak ellenére engedtük magunkhoz közel, hogy sokszor borzalmasan bánt az őt szerető emberekkel. (Az, hogy a BoJack hangját adó Will Arnett nem kapott Emmyt, a díj történetének egyik legnagyobb kapufája).
Minderről írtam már hosszabban korábban, röviden a lényeg: mindenképpen nézze meg a BoJack hat évadát, aki még nem tette – most viszont a sorozatot kitaláló és showrunner Raphael Bob-Waksberg friss projektjét ajánlom. Ez a Long Story Short, szintén animáció, szintén a Netflixen streamelhető. Augusztus végén jött ki, és az első évad alapján úgy tűnik, maximálisan méltó Bob-Waksberg – és egyik állandó alkotótársa, a rajzok stílusát létrehozó, szintén szuperlatívuszokat érdemlő Lisa Hanawalt – eddigi munkáihoz. A szerencsére magyarul értelmes címet kapó Röviden a lényeg sztorija egy amerikai zsidó családé, az eredmény pedig a BoJackhez hasonlóan fájó, valódi, miközben helyenként egyszerűen csak iszonyatosan vicces.
A Long Story Short emellett messze nem annyira elborult, mint a BoJack tudott lenni (a karakterek például mind emberek), de hasonlóan lavírozik a brutális és a könnyedebb témák között. A család tagjainak történetét gyerekvállalási nehézségekől váláson át eltávolodásokig időugrásokkal követhetjük végig, de a sorozat időfelfogása inkább Vonnegut Az ötös számú vágóhídjához hasonló. Billy Pilgrim kiesett az időből, itt viszont a teljes Schwooper-család hagyja el lineáris valóságunk vaskemény kereteit: és ezzel életszerűbben mesél családi viszonyokról, mint azt bárhogyan másként lehetne.
https://www.youtube.com/watch?v=wWziW_vQ_L4
A hírlevél elején találtok az adott időszakban látogatható kiállítást, aztán napokra bontva következik a programajánlat. Észrevételek, ajánlatok, reklamálás: n.balkanyi@hvg.hu.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
KIÁLLÍTÁS A HETEKBEN ROVATUNK
Hol? Yoféle Hely (Gutenberg tér 3.)
Mi? Renyagyár
Ki? Biacsics Renáta
Miről? „Politikai vonalatok, Pride-betiltása (Pécsett is!), Orbán szomorú élete, Lölö könyörgő szemei és számtalan kérdés, ami miatt ebben az országban nem tudunk nyugalommal előre tervezni!” Biacsics Renáta okos-szatirikus grafikái kicsit úgy működnek, mint mikor elbotlunk a saját lábunkban, de aztán remekül szórakozunk a helyzeten – és közben valahogy még jól is nézünk ki.
> Megnyitó: Szeptember 26., 20:00
Mi még?
- A hírlevélben már többször körülszeretett, idén 15 éves Valyo (Város és Folyó) vándorkiállítását lehet megnézni szeptember 20-21-én a Dunyiban egy szokásos Rakpart hétvégén. Szép idő, szép Duna, nosztalgia.
- Október 12-ig nyitva van a Ludwigban a Világszép Kortárs Kapcsolódások kiállítás, ami a Világszép Gyermekvédelmi Alapítvány jubileumára készült. „A tárlat középpontjában az a különleges találkozás áll, amely 24 elismert kortárs magyar művész és 77 állami gondoskodásban élő vagy onnan kikerült, 2-25 éves fiatal között jött létre.” Kurátorok: Wirtz Ágnes, Alföldi Róbert.
- Szintén október 12-ig lehet megnézni az évi rendes ARC-ot, amihez mostanra maximálisan felbolydult közéletünk kellő muníciót tartogat. Az ARC történetéről – kínosabb elalvásáról és újjáéledéséről – az alapítókat kérdezte nemrég nálunk Dobszay János.
SZEPTEMBER 20. SZOMBAT
Izgalom és mozgás a második és a hetedik kerület között. A Margit körút az utóbbi években látványosan megélénkült a 2020 óta okosan építkező Margit-negyednek köszönhetően. A projekt mostanra hozza a budapesti kultúrélet oly jól ismert mintázatait:
- kitartó építkezés jórészt alternatív kultúrára támaszkodva,
- egyre népszerűbbé válás,
- egyre több ember,
- egyre több pult,
- egyre több utcán cigiző és beszélgető ember,
- kiakadó lakók,
- kiakadó lakókra reagáló éjszakai pultzárás bevezetése önkormányzati nyomásra,
- kieső bevétel,
- kiakadó vendéglátósok;
- kiaakadó programszervezők;
- kevesebb éjszakai élet;
- kevesebb éjszakai kultúrprogram;
- X programszervező elvándorlása.
Valahol itt tart most a negyed története, 11 után minden hely bezár. Márpedig ismerten gyászos kultúrfinanszírozási környezetünkben – és az egeket csapkodó infláció, és a KATA fájó hiánya mellett – kultúrát leginkább a pult, és vele a 11 utáni fogyasztás képes eltartani. (A nyári helyzetről érdemes megnézni a Telex videóját.)
A Permanens Vakáció a Margit-körút eddig kiviruló éjszakai életének egyik emblematikus helyszíne volt, a stáb most a régi bulinegyedbe költözik át. Az underground körökben projektszerű koncerthelyszínként már ismert, de mostanáig a maga menőségében kihasználatlan VII. kerületi Fészek Művészklubba úgy tűnik, végre betérhet a megérdemelt közönsége. Elképesztően néz ki az épület, ha nem is a mostani nyitóbulin, bármikor máskor is javasoljuk a körbenézést (a Keret friss videója jó belépő hozzá).
Szóval megnyit a Palazzo Permanens, a nyitó programokat erre találtok, szombaton a Hocuponyt lehet elkapni.
Mi még?
- Puha, táncolós elektronikával érkezik a Kerala Dust az Akvába, kapu hattól.
- Ballagás az Érzelmi Erőforrások Minisztériumában, négytől. Juhász Nóra Margit-negyedbéli képzőművészeti projektjéről itt tudhattok meg többet.
