Az idei ARC plakátkiállítás a huszonötödik, pedig az elindulásának dátuma alapján már a huszonhatodiknak kellene lennie. Most akkor kerek a jubileum, vagy nem?
Bakos Gábor: Kerek, mert a 2011-es kiállítás – pénzügyi gondok miatt – elmaradt, így az idei a huszonötödik.
Geszti Péter: Ha már ez a szempont mindjárt itt az elején szóba került: mondhatnám, megelőztük a korunkat, mert sikerült olyan vállalkozást csinálni, amit ma nonprofitnak nevezhetnénk, és ami kezdetektől csak vitte a pénzt. De nem is ez volt a lényeg.
Elkezdtünk valamit, amiből szerintem sokkal jelentősebb dolog született meg, mint amire annak idején bármelyikünk is gondolt.
Akkoriban jelent meg a köztereken a nagyon progresszívnak számító óriásplakát műfaja – mondhatnám úgy is, hogy az utca képeslapja –, nekünk meg beindult a fantáziánk, hogy mire lehetne még használni ezt a kvázi kiállítási felületként is felfogható vizuális játékteret.
A 2024-es ARC kiállítás megnyitója a Bikás parkban
Kriza Márton
Gábornak és Barnának, akik a képzőművészet felől érkeztek, volt egy erős víziójuk, míg az általam behozott szempont az akkori munkámhoz kapcsolódott. Arra gondoltam, hogy annyi magabiztos reklámkészítő van Magyarországon, itt a lehetőség, hogy megmutassák azokat a zseniális ötleteiket, amelyek valamiért nem fértek bele a megrendelők szigorú szempontrendszerébe. Ebből persze nem lett semmi, de egy sokkal fontosabb dolog történt: az ARC a szabad véleményalkotás fórumává vált. Ehhez nagyon kellett Barna – klasszikus értelemben vett, de az én reklámos szemléletemmel is megfertőzött – grafikai-vizuális látásmódja, szaktudása, illetve a képzőművészet felől érkező Gábor művészi és tanári ambíciója. Akinek tökéletes életprogramot ad a kiállítás, hisz máig ő a szervezője, a lelke, a motorja.
B. G.: Az én, mondjuk így, művészeti tevékenységemben volt már némi előzménye az ARC-nak. 1998-ban, egy művészeti projekt keretében a Lövölde téren felállítottam az óriásplakát méretű „1 x 1 táblát”, amire a Fiatal Képzőművészek Stúdiója tagjai pályázhattak, és ami Nagy Kriszta Tereskova fehérneműs, Kortárs festőművész vagyok képe alapján vált ismertté. Barnával – akivel együtt jártunk a „Kisképzőbe”, majd a Képzőművészeti Főiskolára – rengeteg tervünk volt. Köztük egy olyasfajta magazin, mint a Kálmán Tibor által jegyzett, Colors. A lap egyik lehetséges elnevezéseként – utalva az Add Registered Identity Copyright kifejezésre – már ekkoriban felmerült az ARC mozaikszó. A végső inspirációt talán az a kiállítás adta, amit a még felújítás előtt álló, kibelezett Sándor-palota kulisszái közt rendeztek meg. Emlékszem, ballagtunk lefelé a Várból Barnával, amikor kibökte, hogy csinálhatnánk egy óriásplakát-pályázatot és kiállítást. Péter pedig sok más előzmény után hozzátette ehhez a maga dinamikáját, gondolkodását, kapcsolatrendszerét, olyan pályára állítva a sztorit, ahonnan már nem volt visszaút.
Fatér Barna, Geszti Péter és Bakos Gábor
Szondy Dalma
Három különböző életút találkozott egy szerencsés pillanatban
Fatér Barna: Ennyi év távolából egy kicsit másként élem meg a történéseket, nyilván azért is, mert mindnyájan más környezetből, más ambíciókkal jöttünk, ahogy később az élet is máshova vitt. Én például az indulás után 6-7 évvel vidékre költöztem. De ezen az életúton volt egy olyan fontos időszak, amikor két emberrel, Péterrel és Gáborral létrehoztunk valami nagyon izgalmas dolgot. Az ARC ezt is jelentette: három különböző életút találkozott egy szerencsés pillanatban. Alkotni akartunk valamit, amivel, úgy éreztük, jobbá formálhatjuk a világot. Bennem ez a forradalmi attitűd munkált, semmint valamifajta aktivizmus vagy politikai ambíció. A képzőművészet világából jöttem, a reklámban dolgoztam, de persze a kettő között táncolva igyekeztem minden munkámba belevinni egyfajta művészi minőséget. A plakátpályázatok elbírálásánál mindig szempont volt, hogy nem elég az ötlet, jónak kell lennie a megvalósításnak is.
Frenyó Teodóra: Rossz nevelés 1. helyezett 2013
ARC
Mennyire meghatározó az ARC történetében, hogy az indulása egybeesett az első Orbán-kormány regnálásával?
