Hansen nővér, Telles nővér, Kremser elder és Pedersen elder Magyarországon nem használják a keresztnevüket. Így mutatkoznak be akkor is, amikor makulátlan öltözetben – ingben, nyakkendőben vagy nyári ruhában, névtáblával a ruhájukon – ismeretleneket szólítanak meg az utcán, ajtókon kopogtatnak, angolórát tartanak vagy közösségi munkát végeznek.
Hansen nővér, Telles nővér, Kremser elder és Pedersen elder négy abból a hetven mormon misszionáriusból, akik Magyarországon szolgálnak. Alig húszévesek, amerikaiak, mégis tökéletesen beszélnek magyarul. Még ha így is ismerik őket, a mormon kifejezést ők egyáltalán nem használják. Hivatalosan Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának tagjai. Mindannyian 18–19 évesen hagyták a hátuk mögött a családjukat és utaztak egy számukra ismeretlen országba, hogy az evangéliumot hirdessék. Másfél–két évet maradnak, hogy utána ott folytassák az életüket, ahol abbahagyták.
Egy különbség azért mégis akad. Ahogy az egyházban mondják:
tinédzserekként érkeznek a misszióba és felnőttként utaznak haza.
Hansen és Telles nővér másfél év alatt tökéletesen megtanultak magyarul, így beszélgetnek a járókelőkkel is
Reviczky Zsolt
Hansen nővér a misszionáriusi szolgálat vége felé jár, 14 hónapja él Magyarországon, jelenleg Egerben. Nőként neki másfél év a szolgálat, négy hónap múlva utazik haza. Az egyház támogatja a lányok misszióját is, de a fiúkkal szemben számukra ez egyáltalán nem elvárás, saját indíttatásból döntenek mellette. A korhatár esetükben 19 év, Hansen nővér is ennyi idősen érkezett Magyarországra Utah államból, családi példát követve. „Az egyházban nőttem fel, a közeli családomban mindenki szolgált misszióban: édesapám Angliában, édesanyám Spanyolországban, a bátyám pedig Svédországban.”
Az egyház központjának számító Utah államból érkezett Telles nővér is, aki szeptember óta szolgál Magyarországon, most éppen Veszprémben. A misszióért az egyetemet hagyta ott, egy évet járt biológia szakra. Mint mondja, az egyetemen egy kicsit el is kényelmesedett, nem volt benne biztos, hogy szeretne szolgálni, könnyebb út volt számára a tanulás és az ezzel járó szabadidő. Döntését azonban egy percig sem bánta meg. „Édesapám mexikói, ő nem szolgált missziót, mert 18 évesen keresztelkedett meg, ezért bár izgult, pontosan megértette, miért olyan fontos ez nekem” – mondta.
Mindketten egyetlen pihenőnapjukat használják fel arra, hogy velünk beszélgessenek.
