„A plebiszciter demokrácia olyan rendszer, amely látszólag demokratikus, erősen centralizált és vezetőközpontú, közvetlen legitimitást keres, miközben aláássa a demokratikus intézmények autonómiáját és szerepét. Ezért sokan nem tartják valódi demokráciának” – válaszolta a ChatGPT, amikor, korszerű ember lévén, az MI-hez fordultam, ugyan definiálná nekem azt a fogalmat, egész pontosan a „plebiszciter vezérdemokráciát”, amelyet Körösényi András neves politológus lapunknak adott interjújában az Orbán-rezsim leírására használ. Megállapítható, hogy az éppen uralmon lévő rendszerünkből nemcsak a demokrácia tűnt el, hanem lassan a vezér is. Ennek hétköznapi bizonyítéka például az az elképesztő fejetlenség és káosz, ami a honi múzeumokkal történik.
Címlapsztorink bezárt intézmények, elakadt beruházások, tönkrement, illetéktelenek által eltulajdonított nemzeti műkincsek hosszú listáját sorakoztatja fel, aminek csak egyik oka, hogy a kulturális intézmények a szektornak rendelt csekély költségvetési ellátmányból kénytelenek eltartani a föléjük biggyesztett, Demeter Szilárd-féle vízfejet, a másik az, hogy a szervilis államapparátus minden ügyben a miniszterelnöktől várja a döntést – aki viszont nem dönt. Ez érthető: Orbán Viktor nem érhet rá olyan pitiáner dolgokkal foglalkozni, mint amit mondjuk Gazdaság rovatunk a most induló debreceni BMW-gyár kapcsán kielemez, konkrétan, hogy az autóipari beruházásokba ölt százmilliárdok dacára a magyar ipar német cégek összeszerelő üzemeinek a környezettől elszigetelt halmazává silányult, s ezen a kínai autós cégek még csak rontani fognak.
Indul a termelés a BMW debreceni gyárában, ám amíg a kormány nem változtat stratégiát, a nagy külföldi autógyárak izolált projektek lesznek, amelyek nem sokat javítanak a magyar gazdaság elavult, versenyképtelen szerkezetén.
A stabilitást váltig a legfőbb értéknek kikiáltó kormányfő ingerküszöbét az sem éri el, hogy a magyar adórendszer nemcsak rendkívül igazságtalan és átláthatatlan, hanem teljességgel kiszámíthatatlan is – ami már érzékelhetően elriasztja a befektetőket. Ha olykor mégis idetéved egy-egy olyan, akit nem Szijjártó Péter vonszolt ide valamilyen jól megkent mézesmadzaggal, azt meg államilag elzavarják – lásd az Alföldi Tej kálváriájáról szóló írásunkat.
Orbán Viktornak minden idejét lefoglalják az univerzum egzisztenciális kérdései, maradék perceiben pedig a boszniai szerb közösség bukott vezetőjét, Milorad Dodikot igyekszik hozzásegíteni ahhoz, hogy Putyin és Trump közreműködésével ismét lángba borítsa a Balkánt – derül ki Fókuszban rovatunkból. A magyar kormányfő nyilván azért teszi ezt, hogy aztán méltatlankodhasson, miszerint a „gyenge EU” képtelen békét tartani a saját hátsó udvarában.
Miféle nyomozás folyhatott tíz éven át? A gyanúsított nem szuperkém, hanem egyszerű strici. Nincs más megfejtés, mint hogy tényleg nem akarták elkapni. Ennek pedig van felelőse.
Nem véletlen, hogy a lapunknak interjút adó Sándor Fegyir, Ukrajna magyarországi nagykövete a kárpátaljai magyarok kisebbségi jogaival kapcsolatos magyar–ukrán nézeteltérés kapcsán azt feszegeti, Orbán miért hallgat Szerbiát illetően, ahol pedig szerinte sokkal rosszabb a helyzet a magyar iskolák tekintetében, mint Ukrajnában. Érthető amúgy, hogy a frontot is megjárt nagykövet keményen fogalmaz: a háború akkor ér véget, ha szétesik Oroszország, és eljön Moszkva Trianonja – mondja, hozzátéve: „Az uniós tagjelöltséget a vérünkkel szolgáltuk meg.”
Készen áll találkozni Orbán Viktorral Sándor Fegyir, Ukrajna magyarországi nagykövete, aki szerint a kinevezése azt jelenti, hogy Kijev javítani kívánja a két ország közötti viszonyt. A diplomata azokról is beszél, akiknek fontosabb az orosz olaj, mint az ukrán gyerekek élete.
Sándor Fegyir nem szépelgő alkat, mint ahogy nem az három másik, merőben eltérő, de sikeres pályát befutott híresség sem, aki szerepel e heti számunkban. Robert Redfordot, Soros Györgyöt és Wáberer Györgyöt alighanem csak az köti össze, hogy anyagi és szakmai kiemelkedésüket – nyilván némi szerencse mellett – nem állami támogatásoknak, korrupciónak, elvtelenségnek, hanem tehetségüknek és kitartásuknak köszönhették, az így szerzett vagyonból pedig példamutatóan sokat adtak vissza a közösségnek. Aki nem a maga erejéből lesz gazdag, az tönkremegy, ha elzárják a pénzcsapot – fogalmaz Portré-alanyunk. Ehhez csak annyit tehetünk halkan hozzá: azért némi előny, ha valaki történetesen férfinak született.
Wáberer György akkor határozta el, hogy gazdag lesz, amikor karácsonykor más gyerekek értékes ajándékot, ám ők a bátyjával csak egy-egy narancsot kaptak. Ma már Magyarország 12. leggazdagabb embere. Hogyan jutott hozzá a Volán Tefuhoz, és miért adta el a Waberer’st Tiborcz Istvánnak? Mit nem értenek a politikusok, amikor beszél velük? HVG-portré.
Szellem rovatunkban a most megjelent könyve apropóján Polgár Zsuzsa sakkvilágbajnok meséli el, hogyan adott mattot ő még a férfiaknak is.