Magyar Péternek Kádár János és az MSZMP kongresszusa jutott eszébe arról, ahogy Orbán Viktor szeptemberben politikai szezonnyitóként a Digitális Polgári Körök (DPK) első országos gyűlésén több ezer ember előtt szónokolt. Valójában azonban még régebbre, bő 70 évvel ezelőttre, a Rákosi-rendszerig kell visszamenni az időben, hogy megtaláljuk az orbáni recept szerint a Fideszt választási győzelemhez segíteni hivatott DPK-k történelmi elődjét – közben mégis Orbán hasonlítgatja Rákosihoz Magyart.
Nem másról van szó, mint a népnevelők, a kommunista agitátorok mozgalmáról az ’50-es évekből. Az agitációs hálózat célja a „népnevelés”, a „politikai felvilágosítás”, a mozgósítás és az ellenőrzés volt. Az elvtársakat és reménybeli elvtársakat az otthonukban felkereső népnevelők számát a Rákosi-rendszer választási időszakban több százezer fősre duzzasztotta fel, hiszen az agitálásnak olyankor volt igazán tétje. A korabeli lapok így is jellemezték őket:
A népnevelők a választási harcban a meggyőzés fegyverének katonái.
A Digitális Polgári Körök hétvégi gyűlése leginkább arról árulkodott, hogy Orbán Viktor továbbra is az offline térben érzi jobban magát. Kocsis Máté beszéde pedig igazolta, miért is gondolták a Loupe színházi társulás tagjai, hogy megálljt kell mondani a közéletet elárasztó gyűlölködésnek. Mire alkalmasak a Fidesz DPK-i, és mire nem? Miért lehet kétélű fegyver a szombaton meghirdetett békemenet?
A korszellemnek megfelelően a Fidesz XXI. századi népnevelői már nem személyesen kopogtatnak, lakásról lakásra járva – noha a door to door kampány és a Kubatov-lista 2026-ra sem kopik ki az eszköztárból –, hanem javarészt a digitális térben agitálnak.
A Harcosok Klubja látványos sikertelensége után vetette be a folyton harcoló Orbán az újabb online haderőt, a DPK-kat. Ami viszont nem változott: a digitális népnevelők célja a választási agitáció, a mozgósítás.