A nyilvánosságban rendszeresen felszólal gyermekvédelmi kérdésekben: 2024 elején szervezője volt a tízezreket megmozgató influenszertüntetésnek a bicskei gyermekotthonban történtek napvilágra kerülése után, és a szeptember végi, gyűlöletpolitika elleni demonstráción is beszélt az ellátórendszerben élő gyerekek kiszolgáltatottságáról, amire a Szőlő utcai ügy ismét felkiáltójelet tett. Sokan azt mondják, hogy ezek a felkavaró esetek „csak” a jéghegy csúcsa. Nagy totálban nézve ön szerint mit árulnak el a gyermekvédelem jelenlegi állapotáról?
A gyermekvédelemben dolgozók szerint a rendszer már teljesen összeomlott:
most tartunk ott, hogy nincs hova kiemelni a gyerekeket a bántalmazó családjukból, nem lehet rajtuk segíteni.
Rengeteg visszajelzést, üzenetet kaptam szakemberektől, amiben arról írnak, hogy fentről még ukázba is adták nekik: ne is jelezzék, ha problémát tapasztalnak például családsegítőként. Természetesen ezek nem hivatalos, megerősített állítások, ahogy sok más sem az, amit a gyermekvédelem működéséről tudunk; a szakemberek, ha meg is szólalnak, nem vállalják a nevüket, a személyazonosságukat, így nehéz bármit is bizonyítani. Lehet erre azt mondani, hogy rosszindulatú emberek terjesztenek rémhíreket, de ha kipattan egy-egy Szőlő utcai botrány, vagy a pécsi kórházban három éve örökbefogadásra váró kisfiú esete, a tények mégiscsak arra mutatnak, hogy ezek az információk igazak.
Tapasztó Orsi a kegyelembotrányt követő influenszertüntetésen a Hősök terén
Fazekas István
Mi az oka, hogy névtelenségben maradnak? A félelem?
A megfélemlítés mértéke óriási. Volt, hogy egy gyámhivatal vezetője megkeresett titokban, majd miután személyesen leültünk beszélgetni, elmondta, milyen állapotban vannak a beosztottjai, milyen fizikai tüneteket, betegségeket produkálnak és hagyják ott végül a szakmájukat.
És nem azért, mert nehéz a munka – persze, hogy nehéz, de egyszerűen nem bírják elviselni azt a kognitív disszonanciát, amit a rendszer okoz bennük: azt, hogy nem segíthetnek, mert nincs meg erre a lehetőség sem.
Örökbefogadóként személyes érintettsége is van a témában. Erről az oldalról mit tapasztalt a gyermekvédelemben?
2018-ban, amikor mi örökbe fogadtunk, még semmit nem tudtam a gyermekvédelmi rendszerről, akkor még nem kezdtek el kihullani a csontvázak a szekrényekből. Visszatekintve olyan volt, mintha egy rózsaszín szemüvegen keresztül néztük volna az egészet. Arról például fogalmunk sem volt, hogy mi az a hospitalizált állapotú gyerek; ma már a téma közbeszédbe kerülése, médiavisszhangja miatt is többen tudhatják, hogy ez az elhanyagoltságot jelenti. A jeleit a kisfiam is produkálta hosszú ideig.
Mik ezek a jelek pontosan?
