Milyen üzenete van annak, ha egy drámai körülmények között elvesztett meccs után az ország miniszterelnöke, a közmédia kommentátora és az egyik élvonalbeli csapat edzője leül megvitatni a kiesés okait, a magyar futball hiányosságait és úgy önmagában a futball értelmét?
Attól függ, hogy egy ilyen beszélgetést hogyan fogunk fel. Mindannyian, akik a futball iránt érdeklődünk, ezeket a kérdéseket megbeszélhettük és megvitathattuk. Újságírói oldalról egyértelmű, hogy a kollégák kérdéseket tesznek fel. Szerintem a miniszterelnök úrnak az ezzel kapcsolatos véleményét úgy kell tekinteni, mint egy fontos szurkoló megnyilvánulását. Sokszor hangoztatta már azt az utóbbi időben, hogy a kormány nem szól bele a labdarúgásba. Itt nem direktívákat és szentenciákat mondott el. Ez egy véleményformálás, amit nem kell szentírásnak venni.
Dénes Tamás
MTI / Illyés Tibor
A közmédia stúdiójában az volt az általános konszenzus, hogy a magyar csapat jobb, mint az ír. A két válogatott három meccset is játszott egymással az elmúlt bő egy évben (1 döntetlen, 2 vereség a mérlegünk), emellett az ír keretben több az olyan név, aki topligában vagy annak másodosztályában játszik. Mondhatnám azt is, hogy az ír keret sokkal mélyebbnek hatott, mint a magyar.
Azzal egyetértek, hogy a futballban az eredmény minősít. A magyar futballtörténelemből tudunk olyan példákat mondani – csak hogy egy másik 3–2-es mérkőzésre utaljak –, ahol ugyanaz volt a véleményünk, mint most: a magyar válogatott például az 1954-es vb-döntőben egy, a képességeit tekintve gyengébb csapattól kapott ki. A magyar válogatott szerintem ma Európában a 16. és a 26. hely között van valahol, nincs objektív mérce, hogy ezen belül rangsoroljuk a csapatokat. Ennek alapján reálisnak érzem a kijelentést. A szurkolói, de akár a játékoslélektanban is benne van az, hogy jobbnak látja a saját csapatát. Én voltam úgy tudósítani, még a Nemzeti Sport munkatársaként, hogy 1990 szeptemberében 1–0-ra kikaptunk a Wembley-ben az angoloktól. Petry Zsolt úgy védett, mint az álom, körülbelül 15-ösre. A mérkőzés képe alapján lehetett volna 5–0 az angoloknak, de mire beértünk a szállásra, már kiderítettük, hogy nekünk kellett volna ezt a mérkőzést megnyerni.
A budapesti meccsen azt éreztem, hogy nagyon erős technikai fölényben van a magyar válogatott. Az írek először egy egyéni hibánkat kihasználva egyenlítettek ki, de ez benne van a futballban. 1–1 után is sikerült egy nagyon látványos góllal megszerezni a vezetést, és úgy gondoltam, hogy ha ezt a játékot játssza tovább a válogatott, akkor reális, hogy a harmadik gólt megszerezze, ami lezárta volna a meccset. Ha nincs az az utolsó harminc másodperc, akkor úgy álltunk volna fel a meccs után, hogy egész jól játszott a válogatott, a vége kicsit szenvedős volt, de a lényeg, hogy továbbjutottunk. Ebbe rondított bele az ír gól.
Az nagy kérdés, hogy a kiesés valóban akkora súlyú probléma-e, ami az egész magyar futball jövőjét meghatározza, vagy ez csak az A-válogatottról ad egy reflexiót. Szerintem az a tudás elveszett, ami 2022-ben és 2023-ban megvolt Marco Rossi csapatában, elsősorban azért, mert a védelem sokkal sebezhetőbb lett. Ennek ellenére simán továbbjuthattunk volna ebből a csoportból.
https://hvg.hu/360/20251117_magyar-labdarugo-valogatott-vilagbajnoki-selejtezo-kieses-ertekeles
Bognár György szerint nem igaz, hogy a magyar csapat kézben tartotta a játékot, az írek beálltak a saját térfelükre, és arra készültek, hogy az utolsó negyedórában majd felívelik a labdát. A Paks edzője arról beszélt, hogy a válogatottnak provokálnia, kezdeményeznie kellett volna és belőni a meccset eldöntő harmadik gólt.
Az, hogy az írek az utolsó negyedórára spóroltak, majdnem mindegy is, mert ha nincs az a harmadik ír gól, akkor az ő szurkolóik most azt kérnék számon a csapatukon, hogy miért nem próbáltak meg korábban gólt lőni. Nekik semmi vesztenivalójuk nem volt. A lényeg inkább a mondat második felében fogalmazódott meg. Én is úgy gondolom, hogy a magyar válogatott elégedett volt az eredmény alakulásával. 2–2 után észlelte, hogy probléma lehet, de akkor már nem tudott váltani, bár Szoboszlai Dominiknak még volt egy nagy helyzete.
Szoboszlait a 21. század legjobb magyar futballistájának tartom. Ennek ellenére a hajam szála égnek állt, amikor azt láttam, hogy a felezővonalnál áll mozdulatlanul 15 másodpercig, és arra vár, hogy támadja már meg az egyik ír.
Azt a fajta gyilkos ösztönt nem véltem felfedezni a csapatban, ami segített volna a harmadik gól megszerzésében, hogy kivégezzük az íreket. Én már nagyon sok rosszat megéltem a magyar válogatott történetében, és ezért talán túl pesszimistán is nézem az eredményeket. Azt reméltem, és Rossi ebben jó volt a korábbiakban, hogy ezt a fajta rossz mentalitást sikerült kiirtani. Itt csak azt láttam, hogy mindenki azt várta, teljen már le az idő, és legyünk túl rajta.
https://hvg.hu/sport/20251120_orban-viktor-bognar-gyorgy-hajdu-b-istvan-magyar-labdarugo-valogatott-vilagbajnoki-selejtezo-marco-rossi-ebx
Lehetett ez egy tudatos taktika az írek részéről, hogy számoltak azzal, hogy a magyar válogatott nem fog küzdeni a harmadik gólért, és ezért van idejük csak a meccs végén támadni?
Én azt vettem ki az írek szövetségi kapitányának szavaiból, hogy őt is meglepte, hogy a magyar válogatott túlságosan visszaállt és védekezett. Ha az ember visszanézi, korábban milyen eredmények születtek a két csapat meccsein, akkor azt látja, hogy a tavalyi 2–1 gólzápornak számít. Ott is úgy kaptunk ki, hogy a saját szögletünkből rúgtak gólt. Nagyon messze állok attól, hogy szakmai dolgokban bíráljam a szövetségi kapitányt, mert egyrészt nem tisztem, másrészt tisztelem az ő szakmai tudását, ugyanakkor én nem láttam azt a Puskás Arénában, hogy a magyar válogatott védekezésben bármit is tanult volna a dublini meccsből. Ha kettőnk közül valakit megkérdeztek volna, hogy mit fognak az ír barátaink csinálni ezen a mérkőzésen, akkor azt mondtuk volna, hogy ezek nem tudnak mást, csak felívelni a labdákat. Nem láttam azt, hogy erre fel lettünk volna készülve.
Schäfer és Azaz küzd a labdáért a vasárnapi magyar–ír mérkőzésen
Robert Szaniszlo / NurPhoto / NurPhoto via AFP
A témakör végén felmerült a nagy kérdés: Rossi menjen vagy maradjon. Ön hogy látja ezt?
Ha megengedi, egy kicsit távolabbról indítanék. Szerintem ennek a kérdésnek több aspektusa van. Létezik egy egyszerű aspektus: tudomásunk szerint nincs olyan jelölt, aki most hirtelen a fénykorában lévő Marco Rossinál jobb lenne. A kérdés csak az, hogy Marco Rossi a fénykorában van-e még. Vagy elfáradt a kapcsolata, akár a csapattal, akár saját magával. Érez-e még magában annyi motivációt, hogy vezesse a válogatottat? Most hagyjuk a lózungokat, hogy óriási megtiszteltetés – ezt mind tudjuk, mindenkinek az.
Ha a dolgok mélyére nézünk, akkor azt látjuk, hogy már kétszer kivitte a válogatottat az Eb-re. A következő cél az, hogy harmadszorra is ki tudja vinni. Nem tudom, hogy ez motiválja-e őt. Ott van a Nemzetek Ligája, ahol a B ligából kéne felvinni a csapatot az A-ba. Azt sem látom, hogy realitásnak tartja-e ezt. Megégni biztos nem akar még egyszer. A 2030-as vb pedig nagyon messze van. Lehet, hogy addig még egyszer újra csapatot kell építeni. A másik kérdés, hogy az MLSZ meg akarja-e tartani. Tavasszal meglepően hosszú szerződést kapott, ez azt jelzi, hogy a szövetségnek maximális a bizalma benne. Nem hiszem, hogy az MLSZ önmagában az eredménytelenség miatt menesztené.
Ha valakivel 2030-ig szerződsz 2025-ben, abban benne van az, hogy elviseled, ha a kapitány nem sikeres a vb-selejtezőkön.
A közvélemény megosztott, de nyilván nem válthat le és választhat új kapitányt. Akik a stadionban voltak, azok szerintem nem váltanák le Marco Rossit. Annak, hogy a Facebookon a kommentelők mit írnak, nem tulajdonítanék nagy jelentőséget, ahogyan korábban azt Rossi megtette.
https://hvg.hu/360/20250327_szoboszlai-dominik-marco-rossi-nyilatkozatok-szurkolok-ellendrukkerek
Ami viszont lényeges, hogy részben a csapattal, részben pedig Csányi Sándor MLSZ-elnökkel jöjjön létre egy őszinte, tisztázó beszélgetés, ahol mindenki elmondja, hogy érzi, miért siklott félre a hajó, mert az összkép önmagában nem jó. Miközben én egészen az ír meccsig úgy éreztem, hogy a 2024-es gyengébb periódus és főleg a 2025-ös gyengébb tavasz után az idei ősz jobban sikerült, a valóság végül mégis az, hogy a magyar válogatott nem tudott az örményeken kívül más csapatot megverni a selejtezőben.
