Csütörtök este Orbán Viktor másfél órán át fejtette meg a magyar futball nagy kérdéseit, és dolgozta fel az írek elleni traumát Bognár György és Hajdú B. István társaságában. A miniszterelnök tett néhány meghökkentő kijelentést, miközben minden felelősséget eltolva magától úgy beszélt, mintha semmilyen ráhatása nem lenne a sportágra. Dénes Tamás sporttörténésszel és sportújságíróval elemeztük a műsorban elhangzottakat és a magyar foci kilátásait.
Milyen üzenete van annak, ha egy drámai körülmények között elvesztett meccs után az ország miniszterelnöke, a közmédia kommentátora és az egyik élvonalbeli csapat edzője leül megvitatni a kiesés okait, a magyar futball hiányosságait és úgy önmagában a futball értelmét?
Attól függ, hogy egy ilyen beszélgetést hogyan fogunk fel. Mindannyian, akik a futball iránt érdeklődünk, ezeket a kérdéseket megbeszélhettük és megvitathattuk. Újságírói oldalról egyértelmű, hogy a kollégák kérdéseket tesznek fel. Szerintem a miniszterelnök úrnak az ezzel kapcsolatos véleményét úgy kell tekinteni, mint egy fontos szurkoló megnyilvánulását. Sokszor hangoztatta már azt az utóbbi időben, hogy a kormány nem szól bele a labdarúgásba. Itt nem direktívákat és szentenciákat mondott el. Ez egy véleményformálás, amit nem kell szentírásnak venni.
A közmédia stúdiójában az volt az általános konszenzus, hogy a magyar csapat jobb, mint az ír. A két válogatott három meccset is játszott egymással az elmúlt bő egy évben (1 döntetlen, 2 vereség a mérlegünk), emellett az ír keretben több az olyan név, aki topligában vagy annak másodosztályában játszik. Mondhatnám azt is, hogy az ír keret sokkal mélyebbnek hatott, mint a magyar.
Azzal egyetértek, hogy a futballban az eredmény minősít. A magyar futballtörténelemből tudunk olyan példákat mondani – csak hogy egy másik 3–2-es mérkőzésre utaljak –, ahol ugyanaz volt a véleményünk, mint most: a magyar válogatott például az 1954-es vb-döntőben egy, a képességeit tekintve gyengébb csapattól kapott ki. A magyar válogatott szerintem ma Európában a 16. és a 26. hely között van valahol, nincs objektív mérce, hogy ezen belül rangsoroljuk a csapatokat. Ennek alapján reálisnak érzem a kijelentést. A szurkolói, de akár a játékoslélektanban is benne van az, hogy jobbnak látja a saját csapatát. Én voltam úgy tudósítani, még a Nemzeti Sport munkatársaként, hogy 1990 szeptemberében 1–0-ra kikaptunk a Wembley-ben az angoloktól. Petry Zsolt úgy védett, mint az álom, körülbelül 15-ösre. A mérkőzés képe alapján lehetett volna 5–0 az angoloknak, de mire beértünk a szállásra, már kiderítettük, hogy nekünk kellett volna ezt a mérkőzést megnyerni.
A budapesti meccsen azt éreztem, hogy nagyon erős technikai fölényben van a magyar válogatott. Az írek először egy egyéni hibánkat kihasználva egyenlítettek ki, de ez benne van a futballban. 1–1 után is sikerült egy nagyon látványos góllal megszerezni a vezetést, és úgy gondoltam, hogy ha ezt a játékot játssza tovább a válogatott, akkor reális, hogy a harmadik gólt megszerezze, ami lezárta volna a meccset. Ha nincs az az utolsó harminc másodperc, akkor úgy álltunk volna fel a meccs után, hogy egész jól játszott a válogatott, a vége kicsit szenvedős volt, de a lényeg, hogy továbbjutottunk. Ebbe rondított bele az ír gól.
Az nagy kérdés, hogy a kiesés valóban akkora súlyú probléma-e, ami az egész magyar futball jövőjét meghatározza, vagy ez csak az A-válogatottról ad egy reflexiót. Szerintem az a tudás elveszett, ami 2022-ben és 2023-ban megvolt Marco Rossi csapatában, elsősorban azért, mert a védelem sokkal sebezhetőbb lett. Ennek ellenére simán továbbjuthattunk volna ebből a csoportból.
A magyar válogatott drámai végjátékot követően, az utolsó pillanatban kapott góllal veszítette el a sorsdöntő, Írország elleni vb-selejtezőt, így zsinórban tizedszer is lemarad a világbajnokságról. Mi hiányzott a magyar csapatból ahhoz, hogy legalább a pótselejtezőt elérje? És mi lesz ezután Marco Rossival?
Bognár György szerint nem igaz, hogy a magyar csapat kézben tartotta a játékot, az írek beálltak a saját térfelükre, és arra készültek, hogy az utolsó negyedórában majd felívelik a labdát. A Paks edzője arról beszélt, hogy a válogatottnak provokálnia, kezdeményeznie kellett volna és belőni a meccset eldöntő harmadik gólt.
Az, hogy az írek az utolsó negyedórára spóroltak, majdnem mindegy is, mert ha nincs az a harmadik ír gól, akkor az ő szurkolóik most azt kérnék számon a csapatukon, hogy miért nem próbáltak meg korábban gólt lőni. Nekik semmi vesztenivalójuk nem volt. A lényeg inkább a mondat második felében fogalmazódott meg. Én is úgy gondolom, hogy a magyar válogatott elégedett volt az eredmény alakulásával. 2–2 után észlelte, hogy probléma lehet, de akkor már nem tudott váltani, bár Szoboszlai Dominiknak még volt egy nagy helyzete.
Szoboszlait a 21. század legjobb magyar futballistájának tartom. Ennek ellenére a hajam szála égnek állt, amikor azt láttam, hogy a felezővonalnál áll mozdulatlanul 15 másodpercig, és arra vár, hogy támadja már meg az egyik ír.
Azt a fajta gyilkos ösztönt nem véltem felfedezni a csapatban, ami segített volna a harmadik gól megszerzésében, hogy kivégezzük az íreket. Én már nagyon sok rosszat megéltem a magyar válogatott történetében, és ezért talán túl pesszimistán is nézem az eredményeket. Azt reméltem, és Rossi ebben jó volt a korábbiakban, hogy ezt a fajta rossz mentalitást sikerült kiirtani. Itt csak azt láttam, hogy mindenki azt várta, teljen már le az idő, és legyünk túl rajta.
Orbán Viktor, Bognár György és Hajdú B. István bő másfél órában fejtette meg, mi következik most, az ír fociválogatottól elszenvedett vereség után, mi a baj az akadémiai rendszerrel, miért nehéz a magyar klubcsapatok helyzete a nemzetközi porondon, és miről is szól igazából a futball.
Lehetett ez egy tudatos taktika az írek részéről, hogy számoltak azzal, hogy a magyar válogatott nem fog küzdeni a harmadik gólért, és ezért van idejük csak a meccs végén támadni?
Én azt vettem ki az írek szövetségi kapitányának szavaiból, hogy őt is meglepte, hogy a magyar válogatott túlságosan visszaállt és védekezett. Ha az ember visszanézi, korábban milyen eredmények születtek a két csapat meccsein, akkor azt látja, hogy a tavalyi 2–1 gólzápornak számít. Ott is úgy kaptunk ki, hogy a saját szögletünkből rúgtak gólt. Nagyon messze állok attól, hogy szakmai dolgokban bíráljam a szövetségi kapitányt, mert egyrészt nem tisztem, másrészt tisztelem az ő szakmai tudását, ugyanakkor én nem láttam azt a Puskás Arénában, hogy a magyar válogatott védekezésben bármit is tanult volna a dublini meccsből. Ha kettőnk közül valakit megkérdeztek volna, hogy mit fognak az ír barátaink csinálni ezen a mérkőzésen, akkor azt mondtuk volna, hogy ezek nem tudnak mást, csak felívelni a labdákat. Nem láttam azt, hogy erre fel lettünk volna készülve.
A témakör végén felmerült a nagy kérdés: Rossi menjen vagy maradjon. Ön hogy látja ezt?
Ha megengedi, egy kicsit távolabbról indítanék. Szerintem ennek a kérdésnek több aspektusa van. Létezik egy egyszerű aspektus: tudomásunk szerint nincs olyan jelölt, aki most hirtelen a fénykorában lévő Marco Rossinál jobb lenne. A kérdés csak az, hogy Marco Rossi a fénykorában van-e még. Vagy elfáradt a kapcsolata, akár a csapattal, akár saját magával. Érez-e még magában annyi motivációt, hogy vezesse a válogatottat? Most hagyjuk a lózungokat, hogy óriási megtiszteltetés – ezt mind tudjuk, mindenkinek az.
Ha a dolgok mélyére nézünk, akkor azt látjuk, hogy már kétszer kivitte a válogatottat az Eb-re. A következő cél az, hogy harmadszorra is ki tudja vinni. Nem tudom, hogy ez motiválja-e őt. Ott van a Nemzetek Ligája, ahol a B ligából kéne felvinni a csapatot az A-ba. Azt sem látom, hogy realitásnak tartja-e ezt. Megégni biztos nem akar még egyszer. A 2030-as vb pedig nagyon messze van. Lehet, hogy addig még egyszer újra csapatot kell építeni. A másik kérdés, hogy az MLSZ meg akarja-e tartani. Tavasszal meglepően hosszú szerződést kapott, ez azt jelzi, hogy a szövetségnek maximális a bizalma benne. Nem hiszem, hogy az MLSZ önmagában az eredménytelenség miatt menesztené.
Ha valakivel 2030-ig szerződsz 2025-ben, abban benne van az, hogy elviseled, ha a kapitány nem sikeres a vb-selejtezőkön.
A közvélemény megosztott, de nyilván nem válthat le és választhat új kapitányt. Akik a stadionban voltak, azok szerintem nem váltanák le Marco Rossit. Annak, hogy a Facebookon a kommentelők mit írnak, nem tulajdonítanék nagy jelentőséget, ahogyan korábban azt Rossi megtette.
Marco Rossi évek óta hadakozik azokkal a kommentelőkkel, akik kritizálják a munkáját vagy a válogatottat, és a törökök elleni kettős vereség után már a csapatkapitány, Szoboszlai Dominik is azoknak üzent, akiket szerinte boldoggá tesz a kudarcuk. Miért érzik úgy, hogy bántják őket, amikor az emberek túlnyomó többsége és a média is jóindulatú nemzeti csapattal?
Ami viszont lényeges, hogy részben a csapattal, részben pedig Csányi Sándor MLSZ-elnökkel jöjjön létre egy őszinte, tisztázó beszélgetés, ahol mindenki elmondja, hogy érzi, miért siklott félre a hajó, mert az összkép önmagában nem jó. Miközben én egészen az ír meccsig úgy éreztem, hogy a 2024-es gyengébb periódus és főleg a 2025-ös gyengébb tavasz után az idei ősz jobban sikerült, a valóság végül mégis az, hogy a magyar válogatott nem tudott az örményeken kívül más csapatot megverni a selejtezőben.
A találkozó azonban egyelőre nem jött össze, mivel a neki szánt csomagot otthon hagyták, ezért vissza kellett menniük Székesfehérvárra.
Első látásra semmi gyanús nem volt a hagyományos indiai édességben.
