Kit tisztelhetünk Önben, az erdei állatok védelmezőjét, természetjáró hobbistát, netán autodidakta művészt?
Teljesen önerőből, magamtól kezdtem el tizenhárom évvel ezelőtt a természetben, a természet adta alapanyagokból különböző tárgyakat megalkotni. Nagyon szeretem a természetet, szeretek kint dolgozni a szabadban. Természetvédőnek is tartom magam.
Egy madáretetővel kezdődött 2023-ban a Manófalva-projekt a budakalászi ártéri erdőben, hogy lett belőle egész falu?
Kint az erdőben dolgoztam, készítettem az indián maszkokat, odajöttek hozzám a mókusok meg a madarak. Látták nálam a diót, a mogyorót. Készítettem hát nekik egy kis házikót, hogy be tudjam rakni az eleséget – külön a madaraknak, külön a mókusoknak. Találtam közben egy újabb háznak való fakérget, amiből megint lett egy házikó. Fotózgattam az állatokat, nagyon tetszett, ahogy a háttérben ott ücsörögnek. A végén odaültek mellém a mókusok, kézből etettem őket.
Számolt azzal, hogy a komoly építmények csodájára járnak?
Valóban, csodának is hívták, annyira jól, tökéletesre sikerült. Mesevilágot akartam alkotni, volt, aki elsírta magát a látványtól. Sokan odajöttek hozzám, hálálkodtak.
Pár nap után mégis lerombolták, ezt hogy élte meg?
