Nem is rossz, hogy már az első pillanatban van választási lehetőség. Miután elzavarják a Chicago musical rossz színielőadásba tévedt dizőzét, el lehet dönteni, hogy a táblára krétával írt jelzést követve a Názáreti Jézust megfeszítő kereszt irányába induljon-e a néző, vagy A Mester és Margarita perdöntő revüjét akarja látni. Bármerre viszi is az útja, előbb-utóbb Jézusba és Poncius Pilátusba botlik. Kettejük vitája a jeruzsálemi templom lerombolása után két és fél ezer évvel még mindig tart.
A Mester és Margarita Bodó Viktor átiratában
Kiss-Kuntler Árpád
A világot manipuláló Sátán nevében Bodó Viktor rendező a nézőhöz címzett affektáló levélben mezíhtelenséget, színpadi ehotikát, pohnogháfiát, őskáoszt ígér. És várható még: hatásvadász kiállítás,
véhgőz, másik dizőz, humbugh az új három T szellemében, Tik-Tok-Thükkök, kevehedő testnedvek
Woland-máhtásban pácolva, sthoboszkóp, rengeteg bármilyen zene, ami lehet a Depeche Mode-tól
a Personal Jesus, az O Fortuna Carl Orfftól vagy lüktető HC-techno különféle élvezethez, gaztetthez,
és a horror a villamosbalesetben lemetszett fejen szörnyülködő tömegkulissza felhördüléséhez.
Kiss-Kuntler Árpád
„Szegény igazgató, szegény szhínészek!” – sóhajt fel az arisztokrata tónust fonetikusan is megtartó
interphetátor, hogy aztán átadja az irányítást Wolandnak, a fekete mágia rejtélyes hősének.
