„Végre egy olyan főparancsnok, akit a világ tisztel és akit az amerikaiak érdemelnek.” „Üdvözlünk 2026-ban és Trump elnök alatt. Amerika visszatért.” A szervilizmusra mindig kész Pete Hegseth amerikai védelmi (újabban hadügy-) miniszter nagyjából ennyit tudott hozzátenni a helyi idő szerint szombaton hajnalban Venezuelában történtekhez a Donald Trump Mar-a-Lago nevű floridai birtokán tartott sajtótájékoztatón. Az Abszolút Eltökéltség (Absolute Resolve) nevű hadművelet során a Karib-tengeren felsorakozott amerikai flottától és más bázisokról útnak indult különleges egységek, a levegőben több mint 150 repülőgép és helikopter támogatásával Caracasban elfogták és magukkal vitték Nicolás Maduro venezuelai elnököt és feleségét.
Trump, Hegseth és Marco Rubio külügyminiszter is áradozott arról, ahogyan élőben, képernyőkön követték az alig néhány órás akciót, s a felvételt ugyan valószínűleg soha nem fogjuk megtekinteni, de
biztosan volt olyan látványos, mint ha Michael Bay rendezte volna.
És nemhogy halálos áldozatot nem követelt – a későbbi információk alapján néhány amerikai katona kisebb sérüléseket szenvedett –, de egyetlen helikopter sérült meg, és az is repülőképes maradt, s visszatért a bázisára.
Míg a hadművelet nyilvánosságra tartozó részleteit Dan Caine tábornok, a vezérkari főnökök egyesített tanácsának elnöke ismertette, Trump a maga stílusában eldicsekedett azzal, hogy a helyi idő szerint hajnal kettő tájt az álmukból felriasztott Maduro-házaspár nem érte el a megerősített menedéküket, de az is hiábavaló lett volna, hiszen a hős amerikai katonák 40-45 másodperc alatt rájuk robbantják a vastag acélajtót.
Az amerikai elnök még a meghirdetetthez képest csaknem háromnegyed órát késett sajtótájékoztató előtt kitett a közösségi médiára egy képet a helikopter fedélzetén, eltakart szemmel, a kezében egy palack vízzel ülő Maduróról. A pódiumhoz lépve pedig áradozott Amerika, az amerikai katonák, s legfőképp önmaga nagyságáról, amihez lojálisan szekundált Hegseth és Rubio. Azt is hangsúlyozták, hogy az akció senki számára nem lehetett igazán meglepetés, és azt katonai szakértők is valószínűsítették, hiszen
a térségben az 1962-es kubai rakétaválság óta nem állomásozott ilyen erős amerikai hadiflotta.
Azt ugyanakkor nem lehetett tudni, hogy milyen csapást mérnek Venezuelára, s az időzítéssel megvárták a kedvező időjárási körülményeket. A washingtoni kongresszus pedig csak utólag kapott tájékoztatást, hiszen onnan úgyis csak kiszivárogtak volna a tervek, amik súlyos veszteségeket okozhattak volna – érvelt Trump és Rubio is.
Végül a rezsimet nem változtatták megy egy csapásra, csak a fejét vágták le Maduro elfogásával. Mint Trump az újságírók előtt többször is hangsúlyozta, mostantól ők irányítják Venezuelát, amíg ott nem történik jogszerű átmenet, de többszöri kérdésre sem derült ki, ez pontosan mit jelent. Egy csoportról beszélt, majd maga mögé mutatott Hegsethre és Rubióra, s arra utalt, hogy az amerikai külügyminiszter beszélt Delcy Rodríguez venezuelai alelnökkel, aki az alkotmány értelmében Maduro helyére lépett az ország élén, s rögvest elítélte az amerikai katonai beavatkozást. Utalás hangzott el arra, hogy van kivel tárgyalni a venezuelai hadseregben is, az pedig elemzők szerint a kubai kémelhárítókkal körülvett Maduróhoz közeli beépített emberre utal, hogy egy ideje követték a venezuelai elnök mozgását, tudtak a hollétéről, s az elfogás katonai értelemben valóban bravúrosra sikeredett.
