Momo
„2025–2026-ban minden szempontból izgalmas évad áll előttünk: képesek leszünk-e jól gazdálkodni Mácsai Pál örökségével, az előző húsz színházépítő év eredményeit együtt továbbgondolni és alakítani? Tudjuk-e jól használni egyik legfőbb kincsünket, az időt: jut-e visszatekintésre, elmélázásra és jövőfürkészésre?” Ezeket a kérdéseket tette fel magának az Örkény Színház társulata az új évad kezdetén.
Utolsó 2025-ös bemutatójuk, Michael Ende ifjúsági művének (Momo – Avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt) színpadi verziója szintén az idő kérdését járja körül. A tavaly december végén bemutatott mese adaptációját Gáspár Ildikó és Matkó Tamás a Schauspiel Köln számára írták, az Örkényben pedig Polgár Csaba rendezte meg.
Bár a Momót a színház tízéves kortól ajánlja, az általa felvetett problémák inkább a kicsit nagyobb gyerekek és a felnőtt nézők számára igazán érthetőek. Még akkor is, ha a történet főhőse egy kislány, Momo (Szaplonczay Mária alakításában), akiről senki sem tudja, pontosan hány éves, honnan jött és hova lettek a szülei. Egyszer csak megjelent a város szélén álló, elhagyatott, növények benőtte amfiteátrumban, és attól fogva ott lakott. Barátokat szerzett, mert volt egy ritka képessége: őszinte odafigyeléssel tudott meghallgatni másokat. Ez a figyelem képes volt okos gondolatokat kicsalogatni az egyszerűbb elmékből, és némi vidámságot a pesszimistákból.
