A biztos választás? Mennyire kell rossznak lennie egy kormánypártnak, hogy lecseréljék az ismeretlenre?

Pártot úgy választunk, ahogyan használt autót: csak reménykedhetünk abban, hogy az eladó igazat mond az árujáról, de könnyebb a döntés, ha egy rég tönkrement kocsit akarunk lecserélni. Sok közgazdász elemezte, hogyan vásárolunk akkor, amikor nem tudhatjuk előre, jó-e az áru, amit kínálnak nekünk – aztán rájöttek arra, hogy ez tökéletes leírása a politikai döntéseknek is.

„A biztos választás” – ezzel a szlogennel próbálta menteni magát a Fidesz, hogy aztán a Tisza Párt rögtön át is vegye a kezdeményezést, és ne a kormánypárt üzenetével legyenek tele a hírek, hanem azzal, hogy még a hozzá tartozó domaint sem voltak képesek lefoglalni. Ettől még, ha valamiben reménykedhet a Fidesz, az pont az, hogy átmegy az üzenet: őket legalább ismerik.

Itt jön képbe a modern kori közgazdaságtan egyik legfontosabb és legtöbbet idézett elmélete. Egy választás ugyanis olyan helyzet, amelyet a közgazdászok nyelvén úgy nevezhetnek, hogy korlátozott és aszimmetrikus információk alapján meghozott döntés.

Egy ideális világban úgy vásárolnánk és úgy választanánk magunknak pártot is, hogy mindent tudunk minden választási lehetőségünkről. Természetesen a valóság nem ilyen, sőt, a politika még rosszabb is, mint a gazdaság. Ha bemegyünk egy boltba, és leveszünk a polcról egy doboz joghurtot, akkor tudjuk, hogy az összetevői azok, amiket ráírtak a dobozra, a lejárati idő is korrekt, és nagyjából sejthetjük előre, milyen lesz az íze – nem kell végignéznünk a gyártási folyamatot ahhoz, hogy ezt elhiggyük, mert szanaszét bírságolnák a gyártót, ha nagyot hazudna. A politika nem ilyen, egy párt azt ígér, amit akar. Ők tudják, mit akarnak csinálni kormányra kerülve (reméljük), mi nem.

Hozzászólások