Mérföldkőnek nevezik a Panasonic történetében azt a gyárat, amelyet 320 millió eurós beruházással húzott fel egykori tévégyára helyén a csehországi Plzeňben a cég. A túlzás nélkül és tudatosan Európa szívében felépített, két szinten összesen 140 ezer négyzetméter alapterületű, többek között 1 MW-os naperőművének is köszönhetően net-zero kibocsátású üzemben az eredeti tervek szerint akár 3000 dolgozó is szerelhette volna össze itteni fő terméküket, a hőszivattyúkat.

A 108 éve Japánban alapított, jelenlétét az elektronikai eszközök piacán elemes kerékpárlámpákkal és ügyes villanykörte-foglalattal megalapozó elektronikai gyártó a plzeňi beruházással gyakorlatilag malajziai gyártási kapacitása jó részét költöztette Európába. Így helyben gyártott berendezésekkel tud(ná) kiszolgálni a klímacélokkal és orosz gázról való leválással is összefüggésben felpörgetendő elektrifikáció nyomán ígéretes lehetőségeket hordozó piacot.
A plzeňi lett a Panasonic egyik legnagyobb üzeme, egyben Európa egyik legnagyobb hőszivattyúgyára, ahol pár éven belül akár 1,4 millió, a klímavédelmi célokat támogató, optimális esetben szinte kibocsátásmentesen üzemeltethető hő- és melegvíz-előállító berendezést szerelhetnek majd össze.
Még csak ígéret
A jelenlegi gyártási kapacitás azonban még távol van a jövőbeli tervektől. A tágas emeleti üzemcsarnokok fényes műgyanta padlójáról most még nagyrészt akadálytalanul verődik vissza a felülvilágítók és a mennyezeti lámpák fénye, a földszinten többnyire félhomályba vesznek a födémet tartó oszlopsorok és a közöttük tátongó üres tér. A hőszivattyúk kül- és beltéri egységeit összeszerelő – csatlakozókat, csöveket forrasztó, szoftvert feltöltő, a tartó- és takarólemezeket és a hőcserélők lamelláit préselő, illetve a nyomtatott áramköröket összeállító gépeket kezelő, csöveket és tartályokat nyomáspróbázó – dolgozók is csak hétszázan vannak.
És valószínűleg soha nem lesznek már háromezren, főként az embereket már most is egyre több munkafolyamatnál kiváltó robotok miatt, de most ember, robot is csupán egy soron, egy műszakban szorgoskodik.

De miért hagyja a gyártó, hogy a prágai PRO Awards díjátadójára meginvitált nemzetközi újságírócsapat ott bámészkodjon a jórészt üres csarnokokban, és tanúja legyen, amint a dolgozók délután kettőkor leteszik a szerszámokat, és kiürül a gyár?