Azonnali jogvédelmet kér Orosz István, Bátonyterenye polgármestere a Budapest Környéki Törvényszéktől, hogy a településen berendezkedő dél-koreai Sungeel akkuhulladék-feldolgozó ne kezdhessen bővített üzemmódba, sőt a veszélyessége tisztázásáig egyáltalán semmit se csinálhasson.
Az önkormányzatnál úgy tudják, az akkuhulladék-feldolgozó áprilistól három műszakban nyomná, amire nemrégiben másodfokon is engedélyt kapott: évi 27 400 tonna hulladékot kezelne, amiből 22 400 tonna lenne a veszélyes.
Orosz szerint még a maradék ötezer tonna ártalmatlansága sem igazolt, miután tavaly először az illetékes kormányhivatal, majd azt felülbírálva idén az Energiaügyi Minisztérium úgy adott zöld utat a bővítésre, hogy „hatásvizsgálatokat nem folytattak le és igazságügyi szakértői kirendeléseket sem foganatosítottak”. S mintha elfeledkeztek volna arról is, hogy azok a gépek, amelyeket a hulladékfeldolgozás során használnának, nem balesetveszélyesek-e. Emlékezetes, a Sungeel szigetszentmiklósi üzemében haláleset is történt egy robbanás miatt.
Az üzem érzékeny területre épült, amit a település korábbi, kormánypárti vezetése által „fellazított” helyi építési szabályzat engedett meg. A körzetében bölcsőde, óvoda és iskola működik, továbbá sűrűn lakott családi házas és lakótelepi övezet húzódik – mindez maximum 1500 méteres távolságon belül. De azzal sem törődtek, hogy az üzem „a felszíni víz közvetlen közelében, illetve a helyi (de 40 ezer embert ellátó) vízműtársulás víznyerő kútjaitól körülbelül százméteres távolságban dolgozik – áll a keresetben.
Folyamatosan panaszkodtak a környék lakói, amióta csak 2021-ben a cég beindult: légzési nehézségeket okozó maró hatású légszennyezésről vagy sűrű sötét, felszálló füstről. „A 2024-es önkormányzati választásokon központi és megoldandó problémaként tekintett valamennyi polgármester- és képviselőjelölt a társaság jogszerű, a lakosságot nem veszélyeztető tevékenységének az elérésére, amelynek során hatóságok hatékony, jogszerű és alapos fellépésében és eljárásában bíztak” – szögezte le a beadványban Orosz.
Némi politizálástól sem mentes a kereset, miután hivatkoznak benne a CATL debreceni akkumulátorüzemében a közelmúltban történt – a Tisza Párt és a sajtó által felkapott – balesetre, amit selejt akkumulátorokból kiáramló mérgező anyag belégzése okozott a dolgozóknak. Szakmai alapon a kereset fő csapásiránya az, hogy mennyire lehet veszélyes az a sóoldat, amiben a selejt akkukat kiáztatják (totálisan lemerítik).
A másodfokon eljáró minisztérium szerint ez csupán „technológiai hulladék”, miután a kezelését egy másik - igaz minősített - hulladékgazdálkodóra bízná a Sungeel. Ezért nem szerepeltetné a telephelyen gyűjtött vagy feldolgozott veszélyes hulladékok között, s nem gyűjtene róla adatokat sem – így aztán rejtve maradhatna, mennyire ártalmas, amíg ott van. Azért is érthetetlen ez az eljárás, mert az első fokon engedélyező kormányhivatal a „sós vizes szennyvizet” még veszélyes hulladéknak jelölte. Az önkormányzat szerint, amíg ezt az ellentmondást nem tisztázzák a hatóságok, nem lenne szabad hagyni, hogy turbó üzemmódra kapcsoljon a Sungeel.
Ütőkártyának tekinti az önkormányzat egy, a helyszíni ellenőrzésben korábban részt vett kormányhivatalnok közösségi oldalán közzétett privát észrevételeit, amelyeket időközben töröltek, ám valaki lementette azokat. Sőt, idéznek is ezekből a keresetben azzal, hogy ha kell, megnevezik az illetőt, hogy be lehessen idézni tanúként - ami valószínűleg együtt járna a kirúgásával is. A posztok között szerepelt például, hogy nem hajlandó „kiküldeni egy kollégát sem, hogy töltse a napjait több ezer tonna, rákkeltő veszélyes hulladékkal”, akkor sem, ha ezért „felakaszt a főispán”. Hozzátette: egy normális országban ő már rég bezárathatta volna ezt az üzemet. (Erre amúgy a Sungeel esetében volt is példa az elmúlt években, de mindig sikerült visszakapnia az engedélyét).
Amint ez a keresetből kiderül, az illető azt is feltette a közösségi oldalára, hogy „láttam nagyon durva dolgokat helyszíni szemlén. Megrázott kicsit. Írnom kellett egy ütemtervet, mert több napos ellenőrzés lesz ebből a jövő hétre, kettesével megyünk majd ki helyszínelni és csak három órát lesz kint egy-egy páros, aztán váltjuk egymást, mert hát napi nyolc óra vegyvédelmi maszkban és szkafanderben az embertelen lenne, és ide az kell. Én ma pár másodpercre vettem le a maszkot igazítani, de már ez alatt marta a légútjaimat a levegő.” Tény, megjelentek már korábban a sajtóban is cikkek arról, hogy a bátonyterenyei üzemben rosszul lettek ellenőrök. A HVG felkutatta a keresetben idézett kormányhivatali szakembert, de amikor megtudta, hogy újságíróval beszél, lerakta a telefont.
Mindezek után azt követeli a polgármester: hallgassa meg a bíróság az kormányhivatal illetékeseit arról, vajon az ő többszöri tiltakozásuk miatt immár másfél éve húzódó környezetvédelmi engedélyeztetési eljárás során voltak-e ellenvélemények a hatóság szakapparátusában az ügyről. Ha igen, azok ütköztetése, figyelembevétele miért nem tűnik ki a határozatokból, hiszen minden érintettnek joga lenne tételesen megismerni a szakmai pro és kontra érveket!
