Ezek már nem nemzetbiztonsági szolgálatok, hanem állambiztonságiak - interjú a Gundalf-ügyről az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettesével

Egy demokráciában a politikai ellenzék nem lehet tárgya a titkosszolgálatok munkájának és nincs olyan szolgálat, amely önmagától egy ilyen akcióba belekezdene, ilyet csak politikai utasításra indítanak el - mondja a Tisza Párt informatikusait érintő eljárásokról Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese.

Mennyire tartja életszerűnek azt, amit Szabó Bence, a Nemzeti Nyomozóiroda (NNI) volt főnyomozója mondott a Tisza párt elleni titkosszolgálati akciókról? Elképzelhető, hogy a Fidesz valóban ilyen durva cselekedetekre is hajlandó a hatalma megtartása érdekében?

Teljesen életszerű. Ott kezdődik az egész, hogy az egészen bizonyosnak tűnik, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) előre tudott mindent, és ők voltak a karmesterek az egész történetben. Ezt az is bizonyítja, hogy náluk előbb volt meg a névtelen feljelentés, s az AH főigazgatója le is buktatta őket azzal a kétoldalas levéllel, amelyben azt írta, már hosszabb ideje nyomoztak utánuk. Én nem tudom, mit lehet évekig nyomozni egy most 19 éves fiú után. Egy ilyen levelet egy felkészült elemző bármelyik szolgálatnál megír fél óra alatt.  A levél nem reagál arra, amit felvetett a Direkt36 cikke, ami ott le van írva, az egy nagy halom üres állítás, ami semmivel sincs alátámasztva.

Miért áll bele egy titkosszolgálat egy ilyen akcióba?

Nincs olyan szolgálat, amely önmagától egy ilyen akcióba belekezdene, ilyet csak politikai utasításra indítanak el. Ez pedig Magyarországon azért lehetséges, mert ezek már nem nemzetbiztonsági szolgálatok, hanem állambiztonságiak. És az állambiztonsági szolgálatoknak nincs semmiféle önállóságuk, mert azokat mindig a politika irányítja és látja el megrendelésekkel. Egy nemzetbiztonsági szolgálatot hagynak önállóan tevékenykedni, mert feltételezik róluk, hogy képesek felmérni a hírszerzési és elhárítási kockázatokat. Ebben az esetben is azért gondolom, hogy ezek állambiztonsági jellegű szolgálatok, mert egy demokráciában a politikai ellenzék nem lehet tárgya a titkosszolgálatok munkájának.

A titkosszolgálat akkor avatkozik be, amikor a rendszer már nem demokrácia, mert az adott kormány minden áron meg akarja őrizni a hatalmát, és egyenlőségjelet tesz az ellenzék és az ellenség közé. A magyar szolgálatok elsőszámú célpontja a hazai ellenzék lett. Ennek következtében ez az akció a nemzetbiztonsági törvény lábbal tiprása, mert a törvény értelmében ilyen feladatra nem lehet utasítást adni. Minél diktatórikusabbak a rendszer annál inkább állambiztonsági jelleggel működnek a szolgálatai.

És éppen azért, mert a hatalom közvetlenül akarja irányítani ezt a szférát is, kialakul egy parancsnoki lánc. Az egész bizonyos, hogy egy ilyen akcióról a legfelső szinten is tudni kell. Azt gondolom, hogy ebben az akcióban benne van a miniszterelnök, az irányító miniszter, Rogán Antal, akinek a személye azért fontos, mert egy ilyen rendszerben az állambiztonsági szerveknek teljes mértékben centralizáltaknak kell lenniük. Benne lehet még Bíró Marcell, a nemzetbiztonsági főtanácsadó, Farkas Örs, a szolgálatokat közvetlenül irányító államtitkár, valamint a szolgálatok vezetői, a főigazgatók és a konkrét szakmai feladatokért felelős műveleti főigazgató-helyettesek.

Kik hajhatták végre ezeket az akciókat? Ehhez azért komoly lojalitásra van szükség.

Nagyon fontos az, hogy ez milyen munkatársakkal és milyen keretek között zajlik. Amit Szabó Bence mondott arról, hogy az ő esküfelfogásába nem fér bele, ami történt, és ezért vállalta a nyilvánosságot, szerintem igaz a rendőrségi és titkosszolgálati állomány döntő többségére is. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez egy parancsuralmi rendszer, amiből elég nehéz kilépni. Továbbra is úgy vélem, hogy a titkosszolgálatoknál nem tudtak olyan alapos söprést végezni, mint a külügyben – ahol januárban is volt egy elbocsátási hullám – ennek tudható be, hogy a munkatársak többsége az esküjéhez hű. De a szolgálatokban is tetten érhető az egész társadalmat jellemző polarizáltság. Ott is megvannak a jól felkészült, lojális munkatársak, akik hajlandóak ilyen feladatok elvégzésére. Amikor arról van szó, hogy ha koordinálni kell a tevékenységet a rendőrséggel, azt az AH felsőszintű vezetői végzik el, ám a feladatokat már nem ők hajtják végre. Valószínűleg kiválogattak egy olyan munkatársi csoportot, melynek tagjai hajlandóak voltak a feladat végrehajtására, és nagyjából biztosnak tűnt, hogy nem lesz kiszivárogtatás. Ezt csinálhatják a központból, de alkalmazhatnak fedőcégeket is – így nem kell bevinni a központba az egész akciót – vagy biztonságtechnikával, magánnyomozással foglalkozó „baráti cégeket”.

Szabó Bence százados a Partizánban
Youtube / Partizán
Hozzászólások